Az elmúlt négy évtizedben a Sonus faber olyan hírnevet szerzett a passzív hangfalak építésével, amely messzire jutott az olaszországi Veneto bázisától. A fejlődésük menetét – legalábbis a külső szemlélő számára – nem befolyásolta a 2007-es Fine Sounds Group, majd a 2016-os McIntosh Group tulajdonába kerülésük.
2022 elején aztán úgy döntöttek, hogy piacra dobják a viszonylag drága, all-in-one rendszerüket Omnia néven. Az újdonság olyan sikert aratott, hogy felbátorodtak, és bemutatták a sztereó két-utas verziót Duetto néven.
Nem törtek fel új talajt, hiszen a sztereó aktív hangfalak már jó ideje jelen vannak az életmód kategóriában, és időnként kiemelkedő hangminőséget kínálnak. A Bowers, a Dali, a JBL, és a KEF is kínál hasonló alternatívákat, amelyek már a piacon vannak. Mégis, jobb későn, mint soha, a Sonus faber egy újabb nagy teljesítményű nyulat húzott elő a kalapjából.
Közelebbről nézve:
Mielőtt rátérnék a hangzás értékelésére, szánjunk egy percet arra, hogy megcsodáljuk a kabinet megjelenését, amiről a Sonus faber mindig is híres volt. A forma a cég tájékoztatása szerint lant alakú, és mindegy, hogy a dió, vagy a grafit színt választja, nagyon igényes a kivitel. A hűtőborda hátul található, és hibátlanul illeszkedik az általános megjelenéshez. A forma egyébként a természetes tonalitást és a belső rezonanciák csökkentését szolgálja. A hűtőbordába van a reflex port is beépítve, ami igen elegáns elrendezés.
Az előlapon és a felső részen a gyártó műbőr berakást használt. A mágneses porvédők jól néznek ki, de szerintem a megjelenés koherens nélkülük. Az elsődleges hangfal felső panel része a Senso nevű vezérlés rendszerüket tartalmazza. Ez viszonylag bonyolult módja a bemenet kiválasztásnak, és a hangerő beállításnak.
Az egység mellé jár egy kis méretű, nem túl figyelemre méltó távvezérlő. Android és iOS alkalmazással vezérelhető, de nekem a bemutató megírásakor még be kellett érnem a QR kóddal elérhető web felülettel. Itt lehet beállítani a bal és jobb oldali elhelyezést, a falakhoz viszonyított elhelyezést, a hangszínt, a szoftver frissítést, illetve, hogy van-e csatlakoztatott aktív mélynyomó.
Az elsődleges hangfalat az teszi felismerhetővé – a fedélen látható szédületes fényjátékon kívül -, hogy az alján találhatók a csatlakozások. Fizikai Ethetnet, HDMI, optikai és RCA analóg (amely lehet vonal szintű, vagy MM phono) mellett vezeték nélküli kapcsolatokat is kínál. Bluetooth aptX HD kodekkel, és kétsávos Wi-Fi áll rendelkezésre. A Duetto Apple AirPlay 2, Spotify Connect, Tidal Connect, Chromecast és Roon Ready támogatással rendelkezik.
Az elsődleges hangfal UWB (Ultra Wide Band) kapcsolattal kommunikált a második testvérével. Ez nagyon alacsony késleltetést, és minimális interferenciát biztosít. Mindkét egység külön hálózati feszültség csatlakozást igényel. A hangszóró készletük 25 mm-es selyem dóm és 133 mm-es hosszú löketű mélyközép. A magas sugárzókat 100 W AB osztályú erősítő, a mélyközepeket pedig 250W D-osztályú erősítők hajtják. A frekvencia átvitel a gyártó adatai szerint 37 Hz-től 30 kHz. Minden driver külön DAC-ot kapott, amely 32 bit 192 kHz felbontásra képes.
A meghallgatás:
Az nem kétséges, hogy a Duetto karaktere kissé eltér a Sonus faber normáitól. Ez egy élénk, élő előadásmód, ami minden muzsikát olyan szórakoztatóvá akar tenni, amennyire csak lehetséges. Mint rendszer, ez nem egy unalmas hang, ha érti, mire gondolok. Aki viszont ismeri a cég passzív hangfalainak pontos, megfontolt és semleges hozzáállását, megdöbbentő lehet a lendületessége.
Nem kell különösebben magyarázkodni, elég elindítani Fela Kuti Expensive Shit című számát, hogy az eltérés nyilvánvalóvá váljon. A Duetto mélyre megy, komoly alacsony frekvenciás jelenlét érzetet és határozott ütős hangzást mutat, de nem hagyja figyelmen kívül a finom részleteket, ami kell a teljes kép ábrázolásához. A basszus súlyos, de textúrált, a részlet ábrázolás pedig naturalista és realista. Sűrű, lendületes előadás módja miatt feleslegesnek ítéltem a mélysugárzó hozzáadását.
A közép tartomány ugyanilyen lenyűgöző. Mindegy neki, hogy Aretha Franklin Until You Come Back To Me (That’s What I’m Gonna Do) vagy Howard Devoto Magazine A Song From Under the Floorboards számát hallgattam, soha nem maradtam le az érzelmi mondanivalóról, sőt még az énekes mikrofontól való távolságáról sem. A hang tele van olyan nagyon finom részletekkel, ami alapján a szájmozgások ugyanúgy tetten érhetők, mint az előadás általános vonásai. A magas és mélyközép integrációja hibátlan, az előadások egyedi tálalás módja soha nem kérdéses.
A magas hangokon is bőven van harapni való, annak ellenére, hogy elsőre nem tűnik fel a jelenség. A Sonus faber a felső tartományban is testes, mint máshol. A cintányérok hangja mellett az ütés helye és erőssége is meghatározható. A lecsengés ugyan úgy jelen van, mint más tartományokon, és legalább annyira szórakoztató, mint amennyire lendületes.
A szobában megfelelően elhelyezett állványain jól beállítva a Duetto teljesen meggyőző hangzás teret tud építeni. A kevés szereplős előadásokban a hangszerek megfelelő teret kapnak. A közöttük lévő távolság és a csend ugyanolyan jelentőséget kap, mint maga a hangszer hangja. Az összetett muzsikák is szépen töltik be a színpadot anélkül, hogy bármi felesleges kiemelt figyelmet kapna. Még az olyan felvétel, mint Leonard Bernstein és a The Columbia Symphony Orchestra tombolása Gershwin Rhapsody in Blue című művének előadásakor sem zökkentette ki.
Ugyanez a felvétel megmutatta a Sonus faber Duetto azon képességét, hogy miként kezeli a széles dinamika tartományt. A zongora szólók, és a hangszer csoportok amik körbe veszik szépen hallhatók. Különbséget tud mutatni a billentyű billentések intenzitása között, és amikor a zenekar felpörög, a hangfal azt is képes követni. Ez igen figyelemre méltó tulajdonsága, különösen annak ismeretében, hogy milyen élénken szól ez a darab.
A fent felsorolt tapasztalatok a normál, és kicsit hangosabb hangerő szinteken szerzett tapasztalatokat összegzi. Ám a Duetto nem sokat változtat a hozzáállásán akkor sem, ha a hangerőt észak felé tolom. Nyilvánvaló, hogy az élénk és lendületes kifejezések relatív fogalmak a hang leképezésekor, de az is nyilvánvaló, hogy ezeket a tulajdonságokat lehetetlen minden elképzelhető hangerő beállításban megőrizni. Van az a hangerő szint, amikor túl sok a jóból, de be kell látnom, hogy nehéz elképzelnem azokat a körülményeket, amelyeken túl már nem akkora élvezet hallgatni.
Ítélet:
Ennyi pénzből már meg lehet építeni egy komponens berendezésekből álló rendszert hangfallal, erősítővel, hálózati lejátszóval, analóg konverterrel, ami még egy phono előerősítőt is tartalmaz. Az már más kérdés, hogy ugyanolyan muzikális, összefogott, lendületes, és jó megjelenésű lesz-e, mint a Sonus faber Duetto.
Írta: Simon Lucas
2023 december 26
Forrás és képek: Stereonet és Sonus faber
Forrás: Audiophile-szalon.hu
