30 évvel ezelőtt még messze nem volt annyi elektronikai és vezeték nélküli eszköz a háztartásokban, mint manapság, így az adott hifi eszközök is jóval több elektromágneses és egyéb zajoknak vannak kitéve. A lemezjátszók klasszikus RCA összekötéssel érzékenyebbek is erre a jelenségre, ezért fejlesztett a Pro-Ject csapata egy B szériás kínálatot, amely elmondásuk szerint drámaian csökkenti az interferenciákat, jel/zaj viszonyt és hanghűséget.
A Pro-Ject X2 B lemezjátszó ugyancsak európai termék, tehát tőlünk pár órára fejlesztik, építik és gyártják az elejétől a végéig. Nettó 10 kg súly, szíjhajtás, 30 mm vastag és 2 kg-s akril lemeztányér, 50 mm-es masszív MDF test, szénszál-alumínium szendvics hangkar, Ortofon Quintet Red MC hangszedő és elektronikusan állítható sebesség. Állítható azimuth, VTA és anti-skating a szokásos lógatott súllyal.
Ami már az összeszerelésnél is feltűnt, hogy már magát a motort is TPE szíjjal lebegtetik egy foglalatban, tehát maga az elektronika nem érintkezik az MDF testtel és így teljes elcsatolást hoztak létre. Ennek előnye, hogy még a legapróbb rezgések sem jutnak át a hangszedőhöz és lemezhez.
Külön említendő, bár már alapnak mondható a Pro-Ject-nél, hogy a talpak állíthatóak és így önmagában vízszintbe helyezhető a lemezjátszó. Más gyártóknál sajnos ez még nem alap funkció, így említést érdemel. Maga a három talp pedig alumíniumból készült és csillapított, tehát ezen a ponton is csillapítják az esetleges rezonanciát és hangra gyakorolt káros hatásokat.
Lakk fekete, lakk fehér és dió furnér színekben kapható az X2 B. A plexi porvédő tető tartozék, viszont a design csapat vélhetően pityókás volt döntéshozatal közben, mert két oldalt és front részen nem ér végig a lemezjátszón a tető. Ez szándékos, így tervezték, szóval nem hiba.
A teszt környezet az alábbiakból állt össze: Norma Revo IPA-140 erősítő, VIABLUE NF-S1 XLR kábel, SC-6 hangfalkábel, Pro-Ject Phono Box DS3 B, Titan Audio és VIABLUE tápellátás. Hangfalból volt több is, de főként Revel Performa3 F206 és Fyne F700 volt bekötve.
Szokásos lemezeimet vetettem be, mint Manu Delago – Metromonk, Sevdaliza – Shabrang, Birds ov Paradise, The XX és társai. Az örök referencia trackel indítottam, a The Step című számmal Manu Delago-tól, ami egy egészen selymes és könnyed stílust hozott a Pro-Ject lejátszóval és phonoval. A férfi énekhang kontrasztos és kontúros, de nyugodt és mélyebb tónussal kezelve.
A handpan apró részleteit egyértelműen kihozza a szett, mindezeket hasonlóan simulékonyan és elegánsan kezelve. Semmi erőszakos élesség, karc és túlzott fényesség. A hangkép színtiszta analóg érzetet hoz végig és ez egyik lemezen sem változott kardinálisan. Sevdaliza hangzása volt még a leghivalkodóbb a mix és master miatt, hiszen ott elég sok kísérletezés történt a zenék készítésénél. Ez viszont elég jó hír, hiszen nem nyomja rá a Pro-Ject a sajátos hangzását minden vinylre, hagyta a Shabrang album minden torzítását, furcsaságát és néhol ércességét érvényesülni. Homogén, neutrális és csendes az összkép alapból.
Birds ov Paradise – Rainmaker lemezét a pattogó, pörgős és szokatlan hangok miatt szeretem felrakni, mert több képességre (vagy hiányosságra is) felhívja a figyelmet egyes szetteknél. A basszus gyors, irányított és a Fyne F700-on kicsit kemény is volt. Álló hangfalakon hasonlóan megmaradt a kontroll érzet, csak jóval mélyebbre hallottam a történéseket. Érdekes, hogy még a Norma IPA-140 mellett is milyen katonás rendet tartott a Pro-Ject páros.
Mini XLR vs RCA
Mivel a normál X1, X2 és a B verziók között van különbség árban, így nyilván fontos kérdés, hogy a két összekötés között mekkora különbség is hallható ugyanezen zenéket hallgatva. A tesztelés egésze alatt xlr-en hallgattam a zenéket és a legvégén kötöttem csak át az RCA-t, majd ismét vissza az xlr-re. Érdekes, hogy mikor először hallottam RCA-n keresztül, akkor jóformán vállat vontam, hogy igazából nincs nagy különbség, csak talán egy kis gömbölyítést kapott a zene közepe és teteje. Mindez hallható, de nem hatalmas különbség. Aztán visszakötöttem ismét az xlr-t és kiélesedett a zene, kontrasztosabb lett a teljes hangkép és jelerősségben is feljebb ugrott az érzet. Manu Delago – The Step számban lévő énekhang artikuláltabb lett és a középtartomány textúra rétege előrébb lépett a zenén belül. A zene teteje levegősebb és kevésbé érződik zártnak a tér, mint az RCA esetén. A különbség ott van, hallható és több ponton is felfedezhetőek ezek a kisebb, nagyobb változások. Fekete fehér különbségnek nem merném hívni, de egy kellőképpen nagy felbontású rendszeren ez hatványozott változást jelent.
Összességében a Pro-Ject X2 B lemezjátszó kialakítása, építési minősége és felhasználó barát rugalmassága tökéletes közeli, amit csak a plexi tető kinézete csorbít kis mértékben. Nincsenek indokolatlan kötöttségek, állíthatjuk kedvünkre a hangkart, a lábakat és fel van készítve a mini xlr összeköttetésre is. Az új balanced technológia valóban hoz pár előnyt, aminek egy hátránya csupán, hogy házon belül kell phono előfokot választani a lejátszóhoz. Nyugodt, selymes és elegánsan részletező hangja van, kiemelkedően jól megfogott és feszes basszusokkal. További érdekesség lesz, hogy miként szól az X2 B + Ortofon Quintet Red MC egyéb phono előerősítőkkel, aminek a beszámolójával érkezem a későbbiekben.
