Meze Audio STRADA hifi fejhallgató teszt

Egy újabb betöltött rés

Az új fejhallgatót elsősorban azoknak az igényes zenehallgatóknak tervezték, akik a testes, magával ragadó hangzást keresik, és értékelik a prémium kézműves kidolgozást. Kiváló zajszigetelést és természetes térleképezést ígér a gyártó, aminek köszönhetően a Meze Audio STRADA ideális választás lehet otthoni elmélyült zenehallgatáshoz, de hordozhatósága és zárt kialakítása miatt (bizonyos feltételek mellett) útközben is privát hangszférát teremt használójának. A gyártó szerint a fejhallgató alkalmas mind könnyed, mind kritikus zenehallgatásra, így a hifi barátok széles rétegét célozza meg. A gyártó által meghatározott 799 eurós fogyasztói ár a jelenlegi árfolyamon átszámítva körülbelül 320 000 forintnak felel meg.

Műszaki részletek

A technológiai fejlesztések központjában az eredetileg Meze 109 PRO-hoz kifejlesztett, de a zárt kialakítás miatt teljesen áthangolt, 50 mm-es dinamikus hangszóró áll. A membrán dómrésze szénszállal erősített cellulóz kompozitból készült a tiszta magasfrekvenciás részletekért, míg a körülötte lévő tórusz berilliummal bevont félkristályos polimer, amely a merevséget és a gyors válaszidőt biztosítja. A hangszóró részét képezi egy réz-cink ötvözetből készült stabilizáló is, amely a mikro-rezgések elnyelésével csökkenti a torzítást.

A kényelmet és a tartósságot a mágnesesen illeszkedő, könnyen cserélhető fülpárnák, valamint a különleges, szimmetrikus keresztmintázatú párnázással ellátott fejpánt szolgálja, amely egyenletesen osztja el a nyomást és biztosítja a megfelelő szellőzést.

A külső megjelenés is tartogat újdonságokat, hiszen a magnéziumváz egy egyedi, négy rétegben kézzel festett, mélyzöld metálfényt kapott. A fülkagylók egzotikus Macassar ébenfából készültek, amelynek sűrű szerkezete és egyedi csíkozása minden egyes darabot megismételhetetlenné tesz. A fenntarthatóság jegyében a STRADA minden alkatrésze szervizelhető, cserélhető, így hosszú évekre kiszolgálhatja tulajdonosát.

Használat közben

A fejhallgató kényelme elsőosztályú, egyike a legjobb komfortot nyújtó zárt füleseknek, amikkel eddig találkoztunk. Mérete, alakja kísérteties hasonlóságot mutat a LIRIC modellel, mely piacra kerülésekor 800 ezer forint körül mozgott. Dicsérendő, hogy egy sokkal drágább rokon fizikai érzetét örökítették lejjebb ebbe az ársávba. A csillogó zöld felületek eleinte szokatlanul hatottak, nemcsak azért, mert a gyártótól nem láttunk még ilyen autóipari szintű árnyalatot, hanem mert más cégtől sem. Egyedi aurával ruházta fel a terméket, amit jóleső érzés volt nézegetni használaton kívül is. Viselése közben nem keletkeztek zörgő, kattogó, recsegő mellékzajok, méretállítás és a kagylók fordítása közben sem. Számos részletre ki lehetne térni az igényes védőtoktól a precíz illesztésekig, de esztétikájáról beszéljenek inkább a fotók.

Megjegyzés: a STRADA alapból egy hagyományos kábellel érkezik, melyet érdemes jobbra cserélni a hangminőség kihasználása érdekében. A mellékelt képeken lévő rézkábel egy külön megvásárolható opció, mely számos más Meze modellel kompatibilis.

A STRADA kitűnő zajszigetelést nyújt, amennyiben nem az a cél, hogy repülőn utazzunk vele, hanem a körülöttünk búgó légkondi, háztartási gépek, beszélgető emberek hangját kívánjuk mérsékelni. A közép-magas frekvenciákat hatékonyan csillapítja, de a morajló, mélyebb basszusok beszűrődhetnek, az éppen hallgatott műsor rovására. Zajcsillapításának szintje az eddig kipróbált hagyományos hifi fejhallgatók között egyértelműen előkelő helyet tölt be, de nem célszerű azonos súlycsoportba tenni ANC-s alternatívákkal.

Hangminőség

Cassandra Wilson - Red Guitar c. száma neutrálisan és őszintén jelent meg. Nem volt benne olyan lágy és meleg magas frekvencia ábrázolás, mint a gyártó referencia modelljeiben, helyette transzparens, már-már steril jelleggel jöttek át a gitárpengetések, ütős hangszerek és az énekhang kontrasztjáért felelős részek. A jazzgitárnak volt teste, egyfajta szilárdsága és jelenlét érzete, ahogy az énekhang is bensőséges, közeli módon, jól középre irányulva jelent meg. A basszus rendkívül óvatos mértékben volt adagolva. Előnyének azt tulajdonítottuk, hogy hagyta szabadon érvényesülni a magasabb frekvenciákat és a konkrét mélyhangok (adott esetben a basszusgitár) is transzparens, fürge megjelenítést kaptak. Ugyanakkor még egy hajszállal több melegséget, enyhén bátrabb basszusdinamikát elviseltünk volna, ami természetesen, mint mindig, most is teljesen szubjektíven értendő.

Yuja Wang - Piano Concerto in G major, M. 83: III. Presto c. előadását hallgatva (Tonhalle-Orchester Zürich által kísérve) az a gyanúnk ébredt, hogy ezt a fejhallgatót komolyzene-rajongóknak hangolták. Rendkívül gyors, könnyed és áttetsző karaktere ultra pontosan mutatta nekünk a zongorajátékot és a kísérő hangszercsoportokat is. A kissé erősebben leütődő billentyűktől a fúvósokig, könnyedén követtük az egész zenekarban lezajló eseményeket. Egyfajta őszinteséggel tálalta ezt a teszt műsort a STRADA, amivel megalapozta elismerésünket. A keményebb, nehezebb mélyfrekvenciás részeknél ezúttal is elviseltünk volna egy fokkal merészebb, mozgalmasabb basszus megjelenítést, továbbá a színpad logikusan nem volt olyan szélesre tárt, mint például a 109 Pro esetében. A Meze jelen termékében nem próbált bűvésztrükkel térhatást szélesíteni (ami zárt fejhallgató esetében egyáltalán nem könnyű feladat), ehelyett a konkrét tartalmat, a hangszerek által közölt információt próbálta minél hatékonyabban kisajtolni a hangszóróból. Másképp fogalmazva, a zenei események lekötötték figyelmünket, hiszen rendkívül fegyelmezett adagolással kaptuk a hangszerek karakterét, csak maga az atmoszféra, a koncertterem saját visszhangja, "lélegzete" volt, ami a bezárt hangszórókamra szűkösségéből eredően elég visszafogottan és csekély mélység mellett mutatkozott meg.

Joe Satriani - Wind in the Trees c. progresszív rock művét hallgatva sok hasonlóságot fedeztünk fel a Beyerdynamic zászlóshajó zárt fejhallgatójával (3. generációs T5), ami nagy szó, mert a német cég közel évszázados tapasztalat után tette le az asztalra, amit a román Meze mérnökei alig másfél évtizednyi munkával tulajdonképpen utolértek. Ezúttal is a kimért, őszinte közlés határozta meg tesztalanyunkat. A zenehallgatás élménye nem feltétlenül volt olyan sejtelmes és andalító, mint az izodinamikus csúcsmodellekben - tényleg a 109 Pro feszes, pontos tulajdonságait véltük felfedezni. Hogy ne csak saját megérzéseinkről szóljon, a cikk, egy mérést is lefuttattunk (ábra lentebb). Satriani-ra visszatérve, a központi szerepet betöltő gitárszólókat kissé körbeölelték a környező hangszerek, nem "ugrott" ki annyira a művész játéka, bár cserébe jobban érvényesült a zongora, dob és basszus. A cintányér kissé éles és nyers módon jelent meg, alapbeállításon ennél a számnál túlságosan elvonta a figyelmet. Szükségesnek éreztünk rajta egy leheletnyi finomítást, ami a teszthez használt RME ADI-2 DAC FS beépített EQ-jával sima ügy volt.

Elektronikus zenéhez a jó öreg deadmau5 - Strobe-ot vettük elő, ami a maga idejében és műfajában pozitív fogadtatásban részesült, 2009 óta csak YouTube-on már több, mint hetven milliószor játszották le. Bár ez a "mű" akkor üt nagyot, ha mélyládával, vagy legalábbis pumpálásra alkalmas hangrendszerrel hallgatják, a Meze profin kimért karakterével is tudtuk élvezni, csak más okból. A nehéz basszus helyett finomabb adagokban mért mélyfrekvenciás tónusokat kaptunk, így nem billent a mélyhangok javára az összkép, jobban érvényesültek a közép- és magas frekvenciák, a fejhallgató egyértelműen a zene egészét és textúráját akarta átadni. Egyfajta stúdiós, precíz közléssel kaptuk meg a kanadai DJ örökzöld alkotását. Nem árasztott el minket a libabőr, de azért rögtön beindult a lábunk az ismerős szintetikus dallamra. Nem ezzel a műfajjal volt a Meze a legerősebb, bár a románok nem is állították, hogy DJ fejhallgatóra számítsunk.

A basszus linearitása egészen bámulatos. Enyhén megemeltnek tűnik, de a gyakorlatban ez egy nagyon finoman, szinte észrevétlenül belibbenő mélyhang ábrázolást ad. A középső frekvenciák egyenletessége is bámulatos, a közép-magas részig. Mindenki döntse el, hogy a 4K-s ugrás, vagy a 6K-s beesés jelent-e nagyobb gondot, mindenesetre a magas hangokban vannak markáns részek, amik enyhe simítást igényelhetnek szoftveres úton.

Végszó

A Meze Audio csapata ismét bemutatott egy csodaszép fejhallgatót, melyről még kézben tartva is nehéz elhinni, hogy funkcionális, működő termék. Minden részlete olyan, mintha egy futurista művész alkotása lenne, a leendő tulajdonos valószínűleg élvezni fogja az ezzel járó exkluzivitást. Nem kevésbé érdemel dicséretet a komfort, a zajszigetelés hatékonysága (ami az egész zárt kivitel fő lényege) és az összeszerelés minősége. Hangminőséget illetően mi úgy érzékeltük, hogy a STRADA inkább a kimért, stúdiósan őszinte irányba billentette a mérleget. Ez (ha nem nyúltunk utólagos EQ-hoz) inkább komolyzene, akusztikus és jazz művekkel volt előnyös. Könnyűzene, rock, elektronikus darabok esetén az óvatosan adagolt basszus (ami nem azt jelenti, hogy nincs mélye, csak nem arra helyezte a fő hangsúlyt) nekünk kevés volt, elviseltünk volna még egy kis tömeget, erőt és dinamikát, hogy a pedáns, szárazabb textúra mellé további izgalom társuljon.

A leendő célközönségből maximálisan elégedettek lesznek, akik tudatosan keresik ezt a hiteles, fegyelemre alapozott karaktert. A gyártó szerint a "kritikus" mellett "könnyed" zenehallgatást is lehetővé tesz a termék, akár útközben is, de az eleve kicentizett hangzásból eredő, finoman adagolt mélyhangok könnyen elillanhatnak például gépjárművön tartózkodva. Ezért a Meze STRADA talán mégsem a legoptimálisabb választás rendszeres utazásokhoz. A zárt kivitel érdekében azt is el kell fogadni, hogy nem ez a Meze Audio legnagyobb virtuális térélményt nyújtó terméke, de cserébe kitűnően elszigetel minket a környezetünktől egy tipikus otthoni vagy irodai szituációban.

Cikkünkben igyekeztünk az előnyökre és megfontolandó szempontokra egyaránt rávilágítani, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a bámulatos formaterv az ihlető Liric modellekhez képest végre százezrekkel olcsóbban érhető el a nagyközönségnek, ami már önmagában jelentős előrelépés a gyártótól. Ha ilyen iramban tudja a drágább füleseknél eszközölt ötleteket leszivárogtatni a Meze Audio kisebb termékeibe, európai riválisai könnyen hátrányba kerülhetnek hosszú távon - vagy már most is lemaradtak?

Műszaki adatok

Mérleg

+ Fő hangkarakterisztikai előnye az őszinte és fegyelmezett karakter és határozott sztereó középpont megjelenés

+ Rendkívüli sebesség jellemzi a mélyebb és magasabb frekvenciákat is, pontos, követhető részletek a sztereó középpontban és a háttérben egyaránt

+ Luxusszintű fizikai kivitel

+ Tartósságot sugalló, cserélhető alkatrészek

+ Zárt kiviteléből eredően jól szigeteli a legtöbb környezeti hangot, ha nem kimondottan repülőutakra kívánjuk használni, hanem általános életterekben (mint irodák vagy lakóterek)

- Nem közelíti meg nyitott rokonainak nyitottabb, levegősebb atmoszféra megjelenítő képességét, szűkösebb zenei térhatás jellemzi

- A basszusok enyhe erőbeosztása kevésbé hagyja érvényesülni a könnyűzenei művek vadabb ütemeit

- A magashangok keményebb zenei stílusoknál élessé válhatnak, bár ez minimális EQ segítségével könnyen orvosolható

- Az alapértelmezett kábel visszafoghat a hangminőségből, ezért célszerű külön beruházni a gyártó által javasolt prémium opciók valamelyikébe

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu