Amellett, hogy csak egy dolgot csinál, meglehetősen jellegzetes, ahogy azt végzi. A McIntosh 1949 óta működő vállalkozás, és mivel többféle erősítő rendszert fejlesztettek már ki, rugalmasan tudják kiválasztani, hogy melyiket használják egy adott feladatra. A készülék meglehetősen archaikus, sőt a módszer amivel erősít, szintén az.
Végül is mindegy a stílus, fel kell tennünk a kérdést, hogy igazolható-e a létjogosultsága olyan eszközökkel szemben, mint például a Chord Hugo TT2, vagy az iFi Neo iDSD, amelyek jelentősen olcsóbbak nála. Ideje kideríteni.
A tervezés módja:
Nézzük elsőként a specifikációkat. Két darab 12AT7 kettős trióda végzi az előerősítést. Ezt a csőtípust Európa ECC81-ként ismeri. A kimeneti teljesítményt két darab 12BH7 biztosítja. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a fórum látogatóinak nagy része gőzgép erejével rendelkező erősítőt használ, és bolondnak nézik azokat, akik a jelentős torzítással bíró elektroncsöves technológiát választja. Az MHA200 specifikációk között akad néhány érdekes adat. A McIntosh által megadott számok valóságosak, mert komoly műszerparkkal mérik azokat. Ha tehát valamiről azt állítják, hogy annyi, azt el lehet hinni nekik. Az MHA 200 teljes harmonikus torzítása a gyártó szerint nem emelkedik 0,5% fölé sehol a spektrumban, és semmiféle terhelés esetén. Ha így nézem, ez „kicsit” gyengébbnek tűnik, mint a Chord által megadott terheletlen 0,0008% @2,5V értéke. Ám tovább böngészve a Chord adatait, kiderül, hogy 300 ohmos terhelésen 288 mW kimeneti teljesítményen a torzítása 1%-ra emelkedik (nem szeretném a fejemen hordani azt a fejhallgatót, amit ekkora teljesítménnyel hajtanak). Ha ezt is figyelembe veszem, a McIntosh terheléstől független 0,5%-os torzítás értéke a teljes teljesítmény sávszélességen mérve már nem is olyan rossz adat. Ráadásul ezt 50-600 ohmos fejhallgatókon is tudja. (nem mondja ki, de sugallja, hogy ez bizony műszaki szempontból sokkal jobb érték. Így bújnak rutinosan a számok mögé más gyártók, mert aki nem ért hozzá, az csak a kis értéket látja/veszi figyelembe – Fordító megjegyzése)
Az MHA200 hátlap bemenet kínálata XLR és RCA analóg aljzatokból áll. A front panel hasonlóan egyszerű, háromféle fejhallgató kimenet áll rendelkezésére. Több nem is várható el ettől az egyfunkciós eszköztől. A kimeneti teljesítmény kicsatolás módja a McIntosh esetében a legérdekesebb. A gyártó a rendszert Unity Gain-nak nevezi. Röviden összefoglalva úgy működik, hogy a kicsatoló trafó úgy osztja le a beépített csöves erősítő kimenő jelét, hogy a teljesítmény egyforma legyen minden választott impedancia értéken. 32-100 ohm, 100-250 ohm, 250-600 ohm, és 600-1000 ohm kimeneti impedancia beállításban is 500 mW áll rendelkezésére. A való világ szerinti értelmezésben ez annyit jelent, hogy bőven elegendő teljesítmény áll rendelkezésére minden fejhallgató típus meghajtására. Ez alól kivételt csak néhány egzotikus füles jelenthet. Jó dolog, hogy a torzítás minden impedancia sávban igen alacsony.
Nincs bemenet választó kapcsoló, ami azt jelenti, hogy csak egy forrás csatlakoztatható egy időben. A kezelése igen egyszerű. Csak bekapcsolja, kiválasztja a kimeneti impedanciát, és beállítja a hangerőt. Nincs mód más finom beállításra, minden finomsága a hangjában rejlik.
Megjelenését tekintve talán ez a legkisebb McIntosh a cég általunk tesztelt termékei közül, és mint ilyen, megosztja a véleményeket. Nem nagy méretű, de nehezebb és masszívabb, mint amilyennek első látásra tűnik. Boldogan vallom be, hogy hozzám nőtt a tesztelés alatt. Azt is be kell vallanom, hogy nem szeretem benne a zöld cső megvilágítást, mert számomra ez olyan, mintha feltűnést szeretne kelteni, de ezt elhalványítja a többi képessége.
Két oka van a tetszés nyilvánításomnak. Az első, hogy a McIntosh MHA200 kiváló tervezés, és építés. Ez természetes általános igény, és minden árkategóriában elvárható. Látszik rajta, hogy csúcskategória, és ugyanolyan elvek alapján épült, mint minden más McIntosh eszköz. Szilárd, masszív, nélkülözi a felesleges funkciókat, amolyan életfogytig használható érzést kelt. Ritkán tapasztalom ezt az általam tesztelt készülékek esetében. A másik pedig az, hogy 2020 óta használok egy McIntosh MA7200 készüléket, ami azóta is tökéletesen szolgál.
Abban sincs semmi felesleges dolog. Az MHA200 is hasonló, a küldetése végrehajtásához azonban mindennel fel van szerelve. Azt kapja tőle, amit csak tud, nem kell állítgatni, csak a hallgatás élményére koncentrálni. Ez az egyszerűség a megrögzött tweakereknek nem feltétlenül fog tetszeni, ám én személy szerint nagyon élvezem.
A tesztelés módja:
A tápellátás IsoTek EVO3 aljzatról működik, a bemenő jelet XLR csatlakozóval csatlakoztattam a Chord Hugo TT2-ről. A Hugo USB-ről kapja a jelet egy Roon Nucleusról. A négypontos XLR meghallgatáshoz a Focal Clear MG füles volt csatlakoztatva. A hang összehasonlításhoz a 6,3 mm-es aljzat volt használva, mert a Hugo csak ilyen kimenettel rendelkezik. A felhasznált zenei anyagok FLAC, AIFF, DSD, Tidal, és Qobuz.
A hang:
Kezdjünk a zajjal. Az MHA200 mindenhol néma, saját zaj nem érzékelhető semmiféle hangerő beállításban. Nincs zümmögés, pattanás, vagy sercegés, ami arra utalna, hogy nem 21. századi szilikon elektronika dolgozik a háttérben. Ezek szerint a McIntosh ugyanolyan kritikus mércét teljesít, mind bármely más modern fejhallgató erősítő, állja velük az összehasonlítást. Az elektroncsöves jellegű hangzás pedig olyan dolog, amit biztosan nem hall majd az iFi Zen DACv2-ből. Attól függetlenül, hogy egyszerű, igencsak meglepő lehet az élmény, ahogy Ali Farke Toure Talking Timbuktu című művében a kezdő gitár a Focal-ban megszólal. Azonnal kiderül, hogy az MHA200 nem is olyan egyszerű. Olyan érzés volt hallgatni, amit csak a dCS Bartók esetében tapasztaltam meg. Félreértés ne essék, az MHA200 annál azért nem jobb, de néhány dolgot legalább olyan jól csinál, mint a méregdrága dCS.
A leginkább szembetűnő hangzásbeli jellegzetesség a 3D ábrázolás mód, amit a Focal-ból kihozott. A füles alapvetően is jó, de a McIntosh igen sokat javított rajta. Ráadásul a crossfeed beállítás nélkül tette mindezt. Varázslatos, ahogy a homlokom előtt szólalt meg a muzsika. Engem a Bartók Expanse beállítás módjára emlékeztetett. Nem tudom, hogy csinálja, de az MHA200 jobban tetszett sok más korábban hallgatott fejhallgató erősítőnél.
A térábrázoláson kívül a hangzás élethűsége is lenyűgöző. Felejtse el a meleg, édes, komfortos, vagy más sztereotípiákat, indítsa el a Griff Black Hole című számot, és figyelje az énekhangot. (ha tud valaki ennél jobb tesztanyagot, az azonnal értesítsen) Elképesztően jól szóltak a füles 40 mm-es magnézium transducerek. Magával ragadott, de nem azért mert fel volt díszítve, sokkal inkább azért, mert erőlködés nélkül, a maga valójában szólalt meg a hang.
A Hugo-val való összehasonlítás előtt egy fontos dolog, amit figyelembe kell venni. Az MHA200-at a szimmetrikus kimenetein keresztül kell használni, mert ott sokkal jobb. Ha módja van rá, én határozottan ezt javaslom. A 6,3 mm-es kimenetét a Chrod-dal összehasonlítva, ott a TT2 több basszust ad, a részletek töredékéig elmegy, amit az MHA200 annyira nem tesz nyilvánvalóvá. A McIntosh több levegővel ábrázol, de kevesebb súlyt ad a zenének.
Érdekes módon a fent felsorolt hiányosságok nem hallhatók az XLR kimeneteken. Ott az időzítéstől kezdve a közvetlenségig minden rendben van. Jules Buckley and the Heritage Orchesta The Breaks hallgatása közben ritmusra bólogatok. Figyelembe véve azt, hogy mindkét esetben a TT2 volt a forrás, a McIntosh valamit mégiscsak másként csinál, amitől jobb.
Ítélet:
Tisztában vagyok azzal, hogy a McIntosh MHA200 két szempontból is hátrányból indul. Egyrészt komolyan kell akarni a fejhallgatóval történő zenehallgatást, ha háromezer fontot költ bárki egy fejhallgató erősítőre, amihez a forrást még külön meg kell vásárolni. Másrészt a mérési adatok és a megjelenés lehet az, ami az embereket megoszthatja. Az MHA200 egy olyan készülék, ami engem a dCS Batrók, és a T+A Solitaire P fejhallgató tesztelése során hallott megfoghatatlan jó érzésre emlékeztetett. Ha nincs módja hangfalak elhelyezésére, a McIntosh olyan hallgatási élményekkel láthatja el, ami folyamatos zenehallgatásra csábítja majd. A bűvölet valószínűleg évtizedekig fog tartani, vagy akár életre szóló lesz. Különleges egyedi darab, amit nincs szívem megsérteni azzal, hogy megalkuvásnak nevezem, mert egy funkciós. A hangja viszont csodálatos, ezért nagyon ajánlom.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Pontozás:
Ajánlás:
Írta: Ed Selley
Forrás és képek: Avforums és McIntosh
Forrás: Audiophile-szalon.hu
