Marantz MODEL 10 high end sztereó erősítő teszt

A létező legnagyobb Marantz

A Marantz MODEL 10 közel hatmillió forintba kerül, 34 kg-ot nyom, és hozza a gyártó új stílusjegyeit, tehát nagyon modern és divatos, ugyanakkor letisztult. Igazán terjedelmes fizikummal rendelkezik, az biztos, hogy központi szerepet szán magának az állványunkon. A hatalmas előlapon csak a hangerő- és bemenetválasztó tárcsákat találjuk, köztük a köralakú HD TFT displayt, a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetet, és az üzembehelyező gombot. A kijelző mutatja a kimeneti szintet és az aktuális bemenetet, de válthatunk VU meter üzemmódra, valamint a fényerő is állítható.

A potméterek fonott kivitelű alumíniumból készültek, amelyek egyedi csapágyazással rendelkeznek, de még a távirányítóra is odafigyeltek, aminek alumínium felülete kékeszöld színű, így luxusérzetet kelt, továbbá kiegészítő funkciók is elérhetők róla, mint például a hangszínszabályozás. A fekete vagy ezüstszínben kapható készülék négy vaskos lábon áll, a hátulján pedig folytatódik a felhozatal és a minőség szimbiózisa.

Két pár RCA és XLR bemenetet nyújt, kedvez a jó öreg magnósoknak, és a vinyl szerelmeseinek is, de van előerősítő kimenet és végerősítő bemenet is, szintén RCA és XLR formájában, valamint számos mód áll a lehetőségünkre ahhoz, hogy rendszerbe illesszük. A hangfalkimenetekből két párat is találunk, tehát tudjuk duplán erősíteni a hangfalainkat, a csatlakozás minden irányból megtörténhet, és drótvéget, sarut vagy banándugót is képes fogadni, a tápkábel pedig cserélhető.

Bárhogyan is keresgéltünk tovább, semmilyen digitális jel fogadására alkalmas bemenetet nem találtunk, tehát nincs USB-DAC, Bluetooth, hiszen a MODEL 10 kizárólag erősítő, hanganyagot a sorozatban szereplő SACD 10 és LINK 10n szolgáltat. Most pedig nézzünk a készülék belsejébe, amit a japán Shirakawa Audio Works mérnökei 5 éven át fejlesztettek a Purifi-val közösen, a tetején hálóval borított rács található, ami hullámos mintájú, és belső világítást is kapott. Az alumínium oldalfalak 16 mm vastagok, a kiemelkedő extrudált előlap köré LED-világítást építettek, ami 20 fokozatban állítható.

A MODEL 10 a legizmosabb egydobozos erősítő, amit a Marantz valaha gyártott. Dual mono szimmetrikus erősítő topológia köré épül, rézzel bevont, háromrétegű házat használ, amelyek rekeszes kialakításúak, így minden egyes funkció teljesen elkülönül. A két belső rekesz és az árnyékolások elszigetelik egymástól az áramköröket, a csatornákhoz pedig külön tápegységek tartoznak. A torzítás 0,05%, a csúcsáram 30 A, a teljesítmény pedig 4 ohmon kereken 500 watt! Amennyiben ez nem lenne elég, akkor csatlakoztathatunk egy másik MODEL 10-et is, létrehozva így egy szuperlatív bi-amp sztereó rendszert a Marantz saját fejlesztésű F.C.B.S (Floating Control Bus System) segítségével, ami két erősítőt kapcsol össze és vezérel zökkenőmentesen, de igazi megalománok akár négy darab(!) készüléket is összeilleszthetnek.

A D-osztályú végfokot a Marantz legújabb generációs HDAM SA2 analóg áramköre vezérli, ami a válaszsebesség és a jel transzparenciájának optimális kombinációjára terveztek. Ez a saját technológia ismerős lehet a márka rajongóinak, hiszen először az 1992-es PM-99SE erősítőben alkalmazták, és azóta töretlen a karrierje a gyártó történetében.

Robbantott kép nélkül is jól látható, hogy a kifogástalan külsőhöz elsőosztályú belső tartozik, a hatalmas ház nem indokolatlan, hiszen el kellett férnie a méretes toroid trafónak, és a minőségi elektronikáknak, továbbá a megfelelő szellőzést is biztosítani kellett, hiába a D-osztályú erősítés, ennek a megoldása elengedhetetlen a megfelelő és hosszútávú működéshez, a MODEL 10-et pedig nagy valószínűséggel sok-sok év örömmel teli használatára tervezték a szerencsés tulajdonosoknak.

A QED legmagasabb szintű kábeleit használtuk, jelforrásként az SACD 30n mindenest, hangfalnak pedig a Bowers & Wilkins 804 D4-et, hiszen ezt találtuk hozzá a legmegfelelőbbnek az Audio Forum budapesti bemutatótermében, továbbá a Marantz sem igazán titkolja a közös szálakat, hiszen a weboldalukon is a neves brit márka modelljeivel "fotózkodnak" együtt.

Amikor egy japán multi feladja a leckét a többi high end gyártónak

Christian McBridge - Night Train című dalánál a Marantz fenevadja már lesben is állt, hogy úgy igazán oda tudja tenni magát, és ki is használt minden lehetőséget. Ebben az esetben a húros hangszerek álltak a rendelkezésére, amelyek igazán mélyre mentek, ahogyan a színpad is, aminek gátat a hátsó falak szabtak, pedig azért volt némi távolság. A MODEL 10 belebújt a szerzemény és a hangszer bugyraiba, minket meg könnyedén magával rántott. Brutál erősítő, a hangfalak sem igazán kicsik, tehát a tér egyértelmű szükséges mindehhez, viszont meglepetésre egészen közelről hallgatva, úgy 2-3 méterre ülve sem tapasztaltuk azt, hogy direkt az arcunkba mászott volna. Persze nem volt félénk, de az erő mellett rendelkezett megfelelő tapintattal és diszkrétséggel is. Azt már itt az elején leszögezzük, hogy ez egy teljesen más Marantz, egy merőben más szint, tehát még a PM-10-zel sem szabad összehasonlítani, pedig azt is bárki szívesen hazavinné.

Az akusztikus hangszerek terén tulajdonképpen már bizonyított is, megingathatatlan pontosságával, stabil, kizökkenthetetlen erejével és a nagyokhoz illő pozitív értelemben vett nyugalmával. A Yello - Takla Makan felvétele jött ezután, ahol szintén természetes hangszereket kaptunk annak ellenére, hogy azért itt be volt vetve az elektronika is, továbbá a két sáv adta lehetőségeket is kihasználták a rögzítésnél. Semmi, az égvilágon semmi digitális íz nem volt mégsem tapasztalható, csupán egy olyan érzet, mintha a Fuji lábánál álldogálnánk, és önkéntelenül fel kéne nézni a hegyre. A MODEL 10 bődületes ereje végig érezhető volt, ahogyan a morajló aláfestés a testünkben is, és az egésznek volt egy olyan hangulata, ami a művitől a lehető legtávolabb állt.

A Perfect Circle - The Package szerzeményénél, ha lehet, még több változatosságot kaptunk, így nagyobb kihívás elé állítva az erősítőt. Persze, lehet próbálkozni, de nem igazán jártunk sikerrel, hiszen ez sem fogott ki rajta, pedig itt azért volt hangszerkavalkád! Ének középen, tisztán, de kicsit elrejtve, a hangszerek bitang feszesen, olyan rajtaütésszerűen váltak le. A Massive Attack jött ezután, ami hiába digitális zenének titulálandó, a hangzása mégis nagyon is analógos. Nem ez a legjobb példa arra, hogy a legnagyobb Marantz méltón mutassa meg azt a szintet, amit képvisel, nem is tudta, de az egyértelmű, hogy ebből is kihozta azt, amit csak lehet, tehát a csapat rajongóinak élvezeti szintje egyértelműen felsőbb régióba kerülhet a MODEL 10 által.

A King' Singers előadásában Kodály Zoltán Esti Dala nőinek tűnő férfihangok bravúrjával kápráztatott el, minden egyes énekes tökéletes formában volt, ahogyan a ritmikájuk is. Érthető alőadást kaptunk, ami bravúros teljesítmény, mert más erősítőnél maximum a dal végén érezhetjük azt, mintha magyarul énekeltek volna, itt viszont az akcentus ellenére minden egyes szó egyértelműen kivehető volt már a bevezetőnél is. A MODEL 10 igazi értéket nyújtott zenei jelenlétével, ami tökéletesen elfeledtette azt, hogy D-osztályú készülékről van szó. Viszont úgy látszik, hogy ebben a legfelsőbb körben teljesen sikerült ezt levetkőzni, legalábbis a Marantz-nál. Jóval olcsóbban is kapható már nagyon analógos hangzású D-osztályú erősítő, viszont most hallottuk azt, amire azt szokták mondani, hogy megérkeztünk.

Wagner valkűrjei tengeri vihar erejével csaptak le, fondorlatos, felkavaró hegedűkíséretet kaptunk, elől a szólófúvósoknál egyértelműen érezhető volt a réz, mi pedig egy sodródó tengerjárón éreztük magunkat valamikor az 1800-as években, szinte kapaszkodnunk kellett az átölelhetetlen árbócba, annyi energia volt az erősítőben, amit már komfortosan kezelve is képes volt nagyon meggyőzően felszabadítani. Egyébként magasabb kivezérlési szinten sem volt hallható erőlködés, sem az, hogy megváltozott volna a hangkép, esetleg valamit kiemelt volna. Végig maradt a nagyon masszív, roppant stabil, ezáltal meggyőző, folyamatos előadás, és végletekig kigondolt és kivitelezett technológiájának köszönhetően tulajdonképpen A-osztályú hangzást kaptunk nagy teljesítménnyel kombinálva, mellőzve a topológia árnyoldalait, mint melegedés, vagy nagy áramfelvétel.

Bach orgonamuzsikájánál templomban éreztük magunkat, de hátul, ahol már tiszta a hangszer. Sok erősítő, és persze hangfal is elvérzik az alsótartomány prezentálásánál, mert egyszerűen nem képes rá. Amennyiben igen, és olcsóbb, ne adj Isten 2.1-es rendszeren próbálja meg ezt, akkor nem csupán fül, de akár még agykárosodást is lehet szenvedni, az életkedvtől pedig megválni. Akkor hogyan lehetséges az, hogy az orgonát a MODEL 10 olyan magától értendően, naturalistán, kicsit selymesen, és játékosan mutatta meg, ráadásul azt is írhatnánk, hogy lezserül, ha kicsit pimaszak szeretnénk lenni? Nem olcsó erősítő, ez eddig rendben is van, de ilyen árban, például a már említett egy tisztán A-osztályú erősítő kérkedhet komolyzenén, máson viszont feszeng majd. Itt ilyen probléma viszont a tapasztalataink alapján nem volt.

Mitsuko Uchida Schubert előadása egy olyan klasszis, amire az is csettint a komolyzenére, aki annyira nincs is oda érte. Analóg rögzítésű, elég régi a felvétel, így közel kerültünk a színpadhoz, az első, vagy második sorban ülhettünk, a művésznő pedig előttünk egy emelvényen foglalt helyet. Úgy igazán a helyére került minden, és olyan produkált a MODEL 10, ami méltó volt ehhez a nagyon is komoly zenéhez, és az is képes befogadni, sőt mi több, megszeretni, aki eddig elment mellette. Valljuk be, komolyzenéhez komoly rendszer illik, ami itt adott volt. A zongora hangolása amolyan médium volt, tehát nem emelt ki semmit, amit a Marantz képes is volt ábrázolni, tehát példás játékosként nem adott semmit, de el sem vett. Tisztelettudóan viselkedett, közben mégis olyan pompázatos volt az élmény - nem a hangzás -, mintha egy sokadszorra megválasztott király vonult volna el előttünk teljes pompájában, de nem hivalkodva, csak önbizalommal itatva, méltósággal.

Összegzés, végszó

A Marantz azt írja a MODEL 10 high end erősítőjéről, hogy a múltjuk ihlette, és a jövőnk számára tervezték. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy az időben visszarepültek úgy 35 évet, amikor a japán multik is vérbeli magasminőségű elektronikákat készítettek, viszont a technológia a legmodernebb. Sokan hallották már biztosan a csúcs hifi, vagy japán high end jelzőt, itt az összeset el kell felejteni, kivéve az utóbbit. A MODEL 10-re büszke lehetne bármelyik kifejezetten high end gyártó is, mert itt bizony olyan vetélytársak akadhatnak, mint az Accuphase vagy a Gryphon, amelyek nem kis nevek. A Marantz ugyan továbbra is lefedi szinte az összes kategóriát, tehát nem lett specialista cég, viszont nem csupán sikerült beállnia a sorba, hanem feladnia a leckét is. Azt se felejtsük el, hogy mivel nem kis manufaktúráról van szó, esetleges hiba esetén gyorsabban a rendelkezésünkre állhatnak, bár a megépítését tekintve erre kevés esélyt látunk. Egyértelműen kiemelkedő erősítő a Marantz MODEL 10, amivel mindenki ismerkedjen meg, aki ebben az árban keres tartós értéket, és ezt minden térre értjük. Slusszpoénnak jegyezzük meg, hogy az első példányok világszerte már el is fogytak, ezért könnyen meglehet, hogy várnia kell egy kicsit a leendő tulajdonosának. Azért ez is jelent valamit.

Műszaki adatok

Mérleg

+ A gyártó történetének legnagyobb integrált erősítője

+ Brutális erő és tartalékok, ami még tovább is bővíthető

+ Kifogástalan megépítés kívül és belül, impozáns méretben, ugyanakkor finom díszítésekkel

+ A vérbeli high end szintet célozták meg, és ezt maradéktalanul sikerült is elérniük

+ Roppant stabil, dinamikus hangkép, tökéletes balansszal, melegséggel és temperamentummal

+ Mindent megmutat a zenéből, igazi művészként bánik velük, a tartalom és az összkép együtt jelenik meg

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu