ohn Pravel a Luxman America ügyvezetője tájékoztatott néhány fontos háttér információról. „A hang design Masakazu Nagatsuma, az elektronikus tervezés Kunihiko Koki, és a mechanikus kivitelezés Takeharu Sato urak munkáját dicsérik. A Z-széria generációs fejlesztés és olyan technológiákat tartalmaz, ami túlmutat a közel tíz éve bemutatott X sorozat hangzás képességein. Például az 509X még műveleti erősítőket és buffert alkalmazott, aminek helyét a Z-szériában a diszkrét LIFES rendszer vette át. Kényelmi funkciók, mint a számjegyes hangerő kijelzés, a közép tartomány hangszín szabályzás, és a trigger bemenetek javítják a felhasználói élményt. Ezek mellett az L 509Z a LECUA 1000 hangerő szabályzót tartalmazza. A kulcsfontosságú újdonság természetesen a LIFES. Az új visszacsatolás rendszer a korábban használt ODNF továbbfejlesztett verziója. A LIFES 1.0 jelen van úgy az előerősítő, mint a végfok részben, és az a szerepe, hogy csökkentse a nem kívánt torzításokat. Az ODNF 4.0 által produkált rendkívül alacsony torzítást sikerül a fele érték alá csökkenteni.”
Mi az a LECUA? A Luxman Electronically Controlled Ultimate Attenuator mozaik szava. 88 lépésben szabályozza a hangerősséget úgy, hogy közben a dinamika nem vész el kis hangerő beállításban sem. Ám van itt valami más is. Az elektronikus vezérlő egység figyeli a hangerő gomb elforgatás sebességét, illetve azt, hogy mennyi ideig nyomja a távvezérlő hangerő gombját. Nagyobb forgási sebesség, illetve hosszabb gombnyomás érzékelésekor a hangerőt gyorsabban változtatja. Így kényelmesen beállítható a kívánt hallgatási hangerő.
És mit jelent az, amit a Luxman „Crack-resistant peel coat PCB”-nek nevez? Általános dolog a gyártás során, hogy az áramköri lapokat polimer alapú lakk réteggel vonják be, pontos maszkolással, hogy elkerüljék az egymáshoz közeli forrasztási pontokon a véletlen összefolyást. Ám ez a lakk réteg visszamarad a hullámforrasztás után, és kis mértékű kapacitást jelent a forrasztási pontok között. A Luxman ezt a lakk réteget eltávolítja, hogy megszüntesse ezt a nem kívánt kapacitív zavarást. További érdekesség az áramköri lapokon alkalmazott sarok nélküli huzalozás mód, és a 0,1 mm vastag arany bevonat. Pravel tájékoztatása szerint ez jelentősen javítja a hangminőséget, mert a vezető erek alacsonyabb induktivitást mutatnak a jelfolyamban. Minden belső kábelezés OFC réz, és a hangszóró kimenetek is nagy áram továbbítására képes masszív darabok. A végfok és a kimeneti csatlakozó között 3,5 mm2 kábelt építettek be.
A végfokok három fokozatú Darlington bipoláris tranzisztorokat tartalmaznak AB-osztályú munkapont beállítással, quadrouple-parallel push-pull konfigurációban. A kimeneti teljesítmény 120 W csatornánként 8 ohmon, és 210 W 4 ohmon. Ez az adat megegyezik az előd modellel.
Újdonság viszont a 600 VA alacsony veszteségű trafó, amit árnyékolás vesz körbe, valamint a csatornánként 40.000 uF szűrő kapacitás bank. A Toshin és Nippon Chemi-Con új fejlesztésű kondenzátorai jobb paraméterekkel rendelkeznek, és ugyanezt a típust alkalmazzák például a zászlóshajó M-10X végfokban is.
Az L 509 Z beépített MM/MC lemezjátszó előerősítőt tartalmaz. Az előerősítő kétféle MC kimeneti szinthez illeszthető, így a normál alacsony, és a magas kimenetű MC hangszedőkhöz is alkalmazható. A Separate funkcióval szét lehet választani az elő és végfok részt, így rugalmasabban használható például külső előerősítővel.
A gyártó által beeline technológiának nevezett felépítés mód a lehető legrövidebb jel utat alkalmazza. Az előerősítő rész például a ház hátsó részében van felépítve, így a kis jelszint a legmagasabb zavarvédelmet élvezi. A részegységeket árnyékoló lapok szeparálják el egymástól.
A lábazat nagy sűrűségű acél-grafit ötvözet, ami hatékonyan csillapítja el az egységet a külső vibrációtól. Újdonság az előd modellhez képest a hangerő beállítás számjegyes kijelzés módja. A VU műszerek fehér színű LED világítása kikapcsolható. Négy pár RCA és két pár XLR analóg bemenetet kínál. Az RCA bemenetek közül kettő megnövelt terhelhetőségű, ami a nehéz kábel csatlakozásokat is stabilan képes rögzíteni. A csatlakozásokban alkalmazott réz ötvözet kiváló vezető képességű. Miért csak kettő ilyen? Mert sokkal nagyobb helyet foglalnak el a hátlapon.
A fedőlap és a front panel kifogástalan minőségű CNC kivitel. A legtöbb gyártóval ellentétben a Luxman teljes leírást mellékel a készülékeihez, nem kell letölteni. Art Dudley kollégám 2020-ban azt írta, hogy az olcsó berendezések gyártói azért csinálják ezt, mert így a vásárló csak később értesül arról, hogy milyen kacatra költötte el a pénzét.
A rendszer:
Miután beemeltem az állványomba, és minden csatlakozást elvégeztem, elkezdődött a bejáratás. Sigmund azt javasolta, hogy 200 órát hagyjam, és igaza volt. Két hét után tényleg megjött a hangja. Kísérleteztem kicsit a hangszín szabályzókkal, hogy javítsak a gyenge felvételek minőségén, de ezt állandóan állítgatni kellene, és az eredmény így sem mindig kielégítő. A legtöbbször a Line Straight aktiválása nyújtotta az igazi megoldást, ekkor a hang tisztább, fókuszáltabb és természetesebb volt, ám ez egyéni preferencia. Én jobban kedveltem kikapcsolni a jel útból a hangszín áramköröket még akkor is, ha nulla beállításban voltak a kezelő elemek.
A front panel néhány gombja, mint a mono, a csendesítés, a fázis fordítás, és a loudness engem a 80-as évek integrált erősítőire emlékeztet. Kis hangerőn a loudness bekapcsolása érdekes volt, mert a mély tartomány így melegebb szauna érzetet keltett, amit a basszus hangszín szabályzással nem tudtam elérni. Minden esetre egy próbát megért.
A meghallgatás:
Ami az első pillanatban megütötte a fülemet – összehasonlítva más általam használt csöves és félvezetős erősítőkkel – a stabilitás és a nagy hang. Az L-509 Z nagy, sűrű és pontos teret rajzolt a színpadra. Élethű méretekkel ábrázolta a zenészeket és az énekeseket, de nem feledkezett meg a térről sem, ahol azok játszottak. Folyékonyan kommunikálta a zenét a kis méretű szobámban. Különösen tetszett a tiszta felső közép és magas tartománya. A cintányérok, a gitár, a zongora és az ütő hangszerek gyönyörű rezonáns hangjai a zsigerekig hatoltak.
Miles Davis Miles in the Sky (LP, Columbia CS 9628), Matthew Halsall and the Gondwana Orchestra Into Forever (LP, Gondwana Records GONDLP013), Horace Silver Quintet Finger Poppin’ (LP, Blue Note 4008), és Kendrick Scott Corridors (LP, Blue Note 4552189) jól ismert és szeretett felvételein csodálatos háromdimenziós térábrázolást és valósághű bemutatás módot élvezhettem. A szobámba hozta a muzsikát. Az általam használt referencia egy PrimaLuna és egy Shindo Lab csöves erősítők hangja ugyan kicsit tonálisan édesebb, de a Luxman a saját hangját mutatva cseppet sem maradt le mögöttük.
A beépített phono fokozatot Ella Fitzgerald Ella Swings Lightly (Verve MGVS 64021) lemezével kezdtem tesztelni. Élveztem az énekes hangját, és az együttes lágy hangjait. Ugyanez történt az 1957-es Lexington Ave nyomású Sonny Rollins Blue Note BLP 1542 /Sonny Rollins Vol.1) lemezemen. Csípős, rendkívül dinamikus és kihívást jelent a tálalás módja minden tonalitás poéta számára. Nagyon jól szólt. Miles Davis Quintet Workin’ (Prestige PRLP 7166) lemezén lenyűgözött a jelenlét érzet, az áttekinthetőség, különösen Paul Chambers basszus játékán.
A Luxman L-509Z rettenetesen csendes, köszönhetően a kiváló technológiáknak. A basszustól a közép tartományig teljesen természetes és szuper élethű, és nagyon tiszta a magas tartomány, ami egyfajta szónikus aláírása is lehetne. Ez a védjegy jelen van az analóg bemenetek mindegyikén. Kiváló a kontrol a basszusokon, és nagyon jó a tér ábrázolás. Az egyes szereplők szépen kiemelkednek a térből.
Aztán a DeVore O/babies hangfal következett. Ez jól demonstrálja a Luxman természetes bemutatás módját. A DeVore magas sugárzói nagyon érzékenyek, és csak a megfelelő meghajtást díjazzák. Tiszta feszes és alul tömör. Annak ellenére, hogy az L-509Z nem annyira robbanékony, mint egy csöves erősítő, semmit nem rejtett el a részletekből. A felbontása nagyon magas, és kiváló az első-hátsó tér ábrázolás arány.
Más hangfalakkal is kipróbáltam. A Volti és a Spendor BC-1 hangfalaimmal is jó volt a szinergiája. Ez utóbbiról J. Gordon Holt kollégám azt írta 1978-as értékelésében, hogy a mélység ábrázolása és a méret ábrázolása olyan jó, hogy a hiányosságai ellenére is képes újra alkotni a felvételt, és túlmutat bármely audiofil zenerajongó elvárásain. Bárcsak meghallgathatta volna a Luxmannal! A Luxman Spendor duó tökéletesen illeszkedett Mignus basszusához és Dannie Richmond dobjaihoz. Érzéki módon ábrázolta a nagy mély színpadon a szereplőket, ütős, nagy léptékű hanggal. Egész nap tudnám hallgatni…
Kis hangfal nagy hanggal a GoldenEar BRX. Ez is nagyon jó párost alkotott az 509Z-vel. A hajtogatott szalag magas, és a 6 inches mélyközép légies ragyogást és szép mélytartományt mutatott. Coleman Hawkins with the Red Garland Trio (LP, Prestige Swingville SVLP 2001) lemezén a tenor mester nyugodt levegős ábrázolása mögé egy vagy két lépéssel sorakoztak fel a többiek a színpadon. A Luxman felszabadult módon szvingelt, és jó hangulatba hozott.
Értékelés:
A legtöbb erősítő megdolgoztatja a hallgatót azért, hogy megértse a hordozott üzenetét. Mások harsányan kikiabálják a személyiségüket, hogy csak rájuk figyeljenek. A Luxman L-509Z mindegyiktől különbözik. Üzenete a tisztaság, az egyensúly, a koherencia, a zajmentesség, és az, hogy láthatatlan maradjon a rendszerben. Véleményem szerint ez összhangban van a japán audio magas szintű elvárásaival, ami a muzsika átalakítás nélküli megszólaltatását célozza műfajtól függetlenül, és ez utóbbi a legfontosabb.
Ahogy a Luxman technológiái fejlődnek, az erősítői egyre csendesebbek, és csak a tisztaság, valamint a fókusz marad. Ezt a hagyományt folytatja az 509 Z. Ez egy igényes integrált erősítő jó phono fokozattal, és seregnyi funkcióval, valamint rengeteg energiával. A japán zászlóshajó megérdemli a Sai-kökyü címet. Ezt mi A-kategóriának nevezzük.
Mérések:
A méréseket az Audio Precision SYS2722 rendszeremmel végeztem. A Luxman L-509Z végfokának teljesítményét a CEA előírásai szerint készítettem elő. Egy-nyolcad teljesítményen járattam a készüléket 8 ohmos terhelésen 30 percig.
Ezt követően a fedő lap 33,7 Celsius fokra melegedett fel. A belső részekben a hűtőbordák 44,2 Celsius fokosak voltak. Minden mérést az RCA bemenetekre adott jelekkel vizsgáltam. Az L-509 Z abszolút polaritást mutatott minden kimenetén. A hangerő szabályzó 1 dB léptékkel üzemel a Line Straight aktív állapotában. A hangerő szabályzót a 0 dB maximális állásra állítva a feszültség erősítés 1 kHz-en 43,7 dB 8 ohmos terhelésen a hangfal kimeneteken. A fejhallgató kimeneteken és a Pre Out kimeneten mérve pedig 14,67 dB. Ezeket az értékeket nem befolyásolták a hangszín szabályzók beállításai.
Az RCA bemeneti impedancia gyári értéke 47 kiloohm. Én 43,5 kiloohmot mértem 20 Hz-en, 41,9 kiloohmot 1 kHz-en, és 34,8 kiloohmot 20 kHz-en. Separate mód aktív állapotában, amikor az előerősítő és végfok részt szétválasztottam, a bemeneti impedancia 46 kiloohm volt 20 Hz és 1 kHz-en, 35,1 kiloohm 20 kHz-en.
A Pre Out kimeneti impedancia 680 ohm, a fejhallgató kimeneti impedancia pedig 80 ohm minden mérési frekvencián.
A hangszóró kimenet kimeneti impedanciája 6 láb (kb. 1,8m) hangszóró kábellel a mély és közép frekvencián 0,1 ohm, ami a magas tartományban 0,14 ohmra emelkedett.
A frekvencia átvitel:
2,83 V szimulált hangfal terhelés mellett a szürke, 8 ohmos terhelésen a bal csatorna kék, a jobb piros, 4 ohm terhelésen a bal a cián, a jobb a magenta színnel mutatja a frekvencia átvitelt. A zöld a 2 ohmos terhelés átviteli tartományát mutatja.
A fenti ábra szerint a 8 ohmos terhelésen az átvitel 200 kHz értéken csökkent 4 dB-lel, ami az integrált erősítő teljes átviteli tartományának tekinthető. Magasan meghaladja a gyár által megadott értéket.
Impulzus/négyszög jel átvitel:
10 kHz-es négyszög jel átvitele kifogástalan, nincs belengés és túllövés.
Hangszín szabályzás:
A fenti ábra mutatja a hangszín szabályzó áramkörök működését. A Line Straight kikapcsolt állapotában, azaz amikor a jel áthalad a szabályzó áramkörökön, és minden szabályzó elemet a minimumtól a maximumig elforgatok, a teljes átvitel 200 kHz-felső határértéken -6 dB-re csökkent. A mély és magas hangszín szabályzási tartománya 9 dB, a közép tartományé pedig 8 dB, ahogy az ábráról is leolvasható.
Áthallás csillapítás:
A csatorna szétválasztás kiváló 70 dB körüli érték a teljes hangtartományon. A szélessávú súlyozatlan jel/zaj viszonyt a Line Straight aktív állapotában, rövidre zárt RCA bemenetekkel mérve nagyon jó 72,6 dB 2,83V, ami 1 W 8 ohm teljesítménynek felel meg. Az érték kiválóra, azaz 83,7 dB-re emelkedett amikor a teljes spektrumon mértem, illetve még tovább javult 86,6 dB-re, amikor a szabványos A-súlyozást alkalmaztam.
A fenti ábrán látható az 1 kHz-es szinusz jel harmonikus tartománya. 1W 8 ohm. Kék a bal, piros a jobb csatorna maximális hangerő beállításban. -20 dB hangerő beállítás esetében a bal csatorna zöld, a jobb szürke.
Az ábrán erős csillapítással ugyan, de mérhető mértékben megjelenik a hálózati trafó mágneses interferenciája.
Kimeneti teljesítmény:
Az első ábrán a 8 ohmos, az alsón pedig a 4 ohmos kimeneti teljesítmény látható.
8 ohm terhelésen a legalacsonyabb torzítás 30 W értéken mérhető. A torzítás mértéke nagyon alacsony marad a védelem beavatkozásáig.
4 ohm terhelésen a legalacsonyabb torzítás 60 W értéken mérhető. A torzítás mértéke itt is nagyon alacsony marad a védelem beavatkozásáig.
Mindkét mérés szerint nagyobb a valós kimeneti teljesítménye, mint a gyári adat. 8 ohmos terhelés esetén a határolás 140 W teljesítményen (21,46 dBW), illetve 4 ohmon 225 W (20,5 dBW) teljesítményen érte el az 1 százalékos torzítást.
2 ohm terhelésen nem végeztem méréseket, de a gyártó sem specifikálta a műszaki adatokban.
THD+N:
Line bemeneten beadott jellel, 12,6 V-os kimeneti jelfeszültségen a torzítás értékek a következők. 8 ohmon kék a bal, piros a jobb csatorna. 4 ohmon a bal cián, a jobb magenta. 2 ohmon a bal zöld, a jobb szürke színű az ábrán.
A fenti felsorolás 8 ohm 20 W, 4 ohm 40 W, 2 ohm 80 W teljesítménynek felel meg. A rendkívül alacsony torzítás azt sugallja, hogy az alkalmazott teljesítményen még nyílt hurkú volt az erősítés. 2 ohm terhelésen csekély mértékben emelkedett, de még mindig nagyon alacsony értéket mutatott.
Harmonikus torzítás:
Vonal bemenet, 50 Hz-es szinusz jellel 20 W 8 ohm terheléssel. Kék a bal csatorna, piros a jobb csatorna. A frekvencia skála lineáris.
Kereszt torzítás:
1 kHz 30 W 8 ohm. A torzítás 0,0036%. Az ábra nem méretarányos, mert akkor az alsó ábrán látható zaj értékelhetetlenül kis mértékű lenne. Ez összefüggésben van a rendkívül alacsony intermodulációs torzítással, ami az alsó ábrán látható.
Bejövő jel 19 kHz+20 kHz, 40 W kimeneti teljesítmény, 4 ohm. Kék a bal, piros a jobb csatorna, lineáris frekvencia skála.
Phono bemenet:
Minden beállításban abszolút fázisú az erősítés. MM módban a bemeneti impedancia kb. 44 kiloohm 20 Hz-en és 1 kHz-en, ami 36,3 kiloohmra csökken 20 kHz-en. MC High beállításban 100 ohm, míg MC Low beállításban 40 ohm a gyári specifikáció. Én 52 ohmot mértem 20 Hz-en, és 42 ohmot a magasabb frekvenciákon. 1 kHz-en a maximum gain 80,5 dB MM módban, 98,45 dB MC High módban, és 106 dB MC Low módban, ami magas erősítés értéknek számít.
A fenti ábrán az MM phono frekvencia átvitelét láthatja RIAA korrekció után. Bal csatorna kék, jobb csatorna piros. Skála: 0,5 dB.
Az áthallás csillapítás 1 kHz-en 69 dB. A teljes sávú súlyozatlan jel/zaj viszony 1 kHz MM, és 500uV a két MC beállításban, maximális hangerő beállításban a következő értékeket mutatta. Nagyon jó 71 dB MM, és 66 dB MC mindkét beállításában. A 22 Hz – 22 kHz jelen MM 17 dB, MC High 4,5 dB, MC Low pedig 2,5 dB arányt mutatott.
A-súlyozással az arány 92,6 dB MM, 74,5 dB MC High, és 73 dB MC Low. A phono bemenet tehát nagyon is csendes. A barázda nyereségből adódó többlet jel kezelés -20 dB hangerő beállításban 20 Hz – 20 kHz 29dB ref. 1kHz 5mV (MM), 31.5dB ref. 1kHz 500µV (MC High), és 24dB ref. 1kHz 500µV (MC Low).
A második és harmadik harmonikus torzítás mértéke jelentéktelen -90 dB (0,003%)
Mindent összevetve a Luxman L-509Z kiváló mérési eredményeket, nagyon alacsony zajt, és torzítás értékeket mutatott. Védve van a phono bemenetek túlvezérlésétől is.
Írta: John Atkinson
Írta: Ken Micallef
Forrás és képek: Stereophile 2024 februári fizikális kiadvány és Luxman
Forrás: Audiophile-szalon.hu
