Andrew Jones tervezte az Elac népszerű Debut sorozatát. A széria álló, polc és center hangfalakat is kínál. Az új Reference sorozat tagjait az elegáns kabinet kialakításról, és az új tervezési koncepciókról azonnal fel lehet ismerni. A különbség rendkívül szembetűnő, ha szemügyre vesszük az Elac Debut Reference DFR52 hangfalat, ami a gyártó ígérete szerint jelentős előrelépés a normál sorozat állójához képest. Nézzük, hogy teljesít a hallgató szobában.
A dobozból elővéve a DFR52 elsőre nagyon keskenynek tűnik. Mindössze 185 mm széles a kabinet a lábak nélkül. 101,6 centi a magassága, a súlya pedig 16,7 kiló darabonként. A sötét dió vizsgálati mintám előlapja fekete. Rendelhető fehér előlappal, és világos tölgy kombinációban. A kabinet négy lábon nyugszik, és tüske vagy puha távtartókra állítható. A lábak 4,5 centivel szélesítik meg, ami egyben stabilabb alátámasztást eredményez.
A hangszóró készlet az előlapba süllyesztett. A front panelen található lent a kettős ívű basszus port, a hátlapon pedig két kicsatoló nyílás. A porvédő mágnesesen csatlakozik az előlaphoz. A szövet szürke színű, és nincs más opció. A használat közben könnyű levenni, és nem marad látható lyuk az előlapon. Alul diszkrét Elac logo díszíti a front panelt.
A DFR52 négy hangsugárzót tartalmaz. A 25 mm-e szövet dóm előtt homorú hullámterelő van fixem rögzítve. 35.000 Hz az átvitel teteje. A középsugárzó 130 mm-es aramid. Két szintén aramid szálas mélysugárzó zárja a sort. A gyártó adatai alapján az átvitel alja 42 Hz-en van, a névleges impedancia 6 ohm, és a maximális terhelhetőség 140W 3-utas kialakításban.
A keresztezési frekvenciák 90 Hz és 2200 Hz. Általános, bevált értékek, mert így a mélysugárzók nem szólnak bele a középtartományba. A hátlapon található két kicsatoló nyílás a mély átvitelt segíti. A bemenet csatlakozások banán dugót is tudnak fogadni. Az MDF panelek laminálása szép, jól mutatnak bármilyen környezetben. A forma kecses, modern megjelenést kölcsönöz neki.
A beállítás:
Az Elac DFR52 kicsit válogatós az elhelyezés tekintetében. A hátsó kicsatoló portok miatt nem érzi jól magát túl közel a falhoz, vagy a sarokban. Kis helyre van szüksége, hogy lélegezhessen. Nálam a hátsó faltól 50 centiméternyi távolságban, egymástól két méterre mutatták a legjobbat. Kis elmozdítás is nagy hatással van a hangra. A jó minőségű erősítésről egy Hegel H360 gondoskodott. Ennek 250 Wattnyi teljesítménye bőven elegendő a hangfal meghajtására, tiszta referencia hang. Ahogy az első muzsikát hallgattam, azonnal feltűnt a DFR52 meleg tónusú hangolás módja. Susanne Vega Tom’s Diner alakja azonnal megjelent teljes valójában de nem tolakodó módon. A magas tartomány visszafogott, soha nem durvult el.
Kellemes középtartomány:
A meleg ábrázolás mód Ellan Alien UFO című számában is jelen van. a szintetizátor széles, az intro basszusa kiváló. A DFR52 magabiztosan tálalja, így belemerülhetek a zenébe. Fifi Rong a Yello Kiss The Cloud számában erős jelenlét érzetet ad. A szintetizátor is húsos, telt, a hangok szélesen terülnek szét a térben. Nagyon meggyőző. Az In Your Room kerek basszusai meglepően mélyre mennek. Dave Gahan hangja kellemesen meleg, és a pozíció térben messze elől jelenik meg a színpadon. Kifejezetten tetszik a bemutatás módja, ez egy jól hangolt hangfal.
Kidolgozott mélyek:
A közepekkel összehasonlítva a mélytartomány kicsit előtérbe kerül. Ám ez nem a szó negatív értelmében igaz, hanem a lejátszott műfajtól függő sajátosság. Johan Sebastian Bach „Toccata con Fuga in d-moll” hallgatása közben ez kifejezetten pozitív tulajdonság. Kiváló megjelenítést kölcsönöz, és megmutatja, hogy a DFR52 rengeteg levegőt képes megmozgatni. Ugyanígy Chris Jones „No Sanctuary Here” lejátszása közben élménnyé teszi a mély vokális alapot. A basszusgitár is nagyon jó. Zseniális az előadás, bevallom, nem számítottam ilyen gazdag és letisztult basszus kontúrokra.
Az akusztikus gitár Grandson „Maria” című számában stabil alapokra helyezi Unoka kissé karcos hangját. Ehhez a tiszta képhez a magas sugárzók is nagyban hozzájárultak. Gyönyörűen ragyog az acélhúr az „I Don’t Care Anymore” Hellyeah akusztikus verziójában, ami dinamikát, és erőt igényel a tisztaság mellett. Nagyon kedvelem a hangszer ábrázolás mód jó bemutatását. Yello és Angela Puxi játszik a térrel, és a tágas színpad eloszlást mindig élmény hallgatni. A fentiek mellett a természetes hangszer reprodukció is rendben van, erre Toto „I Will Remember” című száma jó példa.
Letisztult hangzás:
A hangszerek színpadon való ábrázolása mellett lényeges a felvételi környezet megjelenítése. Steve Lukater hangja csodálatos melegséggel szólal meg, és a háttérben a dobos tisztán kivehető. The Fairfield Four „These Bones” számában Joe Thompson első hangjaitól azonnal libabőrös lettem. A zenésztársai, akiknek nincs ennyire mély hangjuk, korukhoz képest selymesen és pontosan helyezkednek el a színpadon. Sara K. „All Your Love (Turned To Passion)” lenyűgözött a szépen kevert gitár. Szó szerint érzem az íves gitártest felharmonikusait az introban. Kiváló munkát végez a magas, jól illeszkedik az általános koordinációba, és természetesen ők tehetők felelőssé a gyönyörű széles színpad ábrázolásért is.
Ítélet:
Az Elac Debut Reference DFR52 kiváló hangú, megfizethető árú álló hangfal azok számára, akik fejlődni szeretnének. Különösen az akusztikus hangszereken és a jól kevert felvételeken jelent nyereséget a karaktere. Jól ábrázolja a színpadot, és a két mélysugárzó is tudja a dolgát. A tonalitás és a stílus jól átgondolt, értékes benyomást kelt. Vizuálisan sem lehet ok a panaszra. Én személy szerint csak a szürke szövet porvédővel nem vagyok kibékülve, ám ez ízlés dolga. A kabinet keskeny, karcsú, tökéletesen illeszkedik egy modern lakókörnyezetbe. Összességében a DFR52 egy gyöngyszem, ami jó hangzásra képes elfogadható áron.
Pontozás és rövid értékelés:
Ajánlás:
Írta: Dieter Pfeil
Forrás és képek: Lite-magazin.de, Philipp Thielen
Forrás: Audiophile-szalon.hu
