Denon DNP-2000NE hálózati zenelejátszó teszt

Korszerű digitális (Ultra AL32) átalakítás és a megszokottól eltérően, nem színes-szagos kijelző, hanem fehér színű OLED pontmátrix díszíti az előlapot. ESS Sabre 4x ES9018K2M DAC chip és a jól bevált HEOS vezérlés nyújt kifogástalan minőséget. Ki és bemenetek terén sincs szégyenkezni valója, USB; koaxiális; optikai a választék. Természetesen AirPlay 2 és Roon Ready is rendelkezésre áll a felhasználó számára az Alexa, Google, Siri hangvezérlés mellett.

A Denon DNP-2000NE egyike azoknak a streamereknek, akik a jó hang mellett a kinézetükkel is hódítani szeretnének, a műszaki jellemzőkről nem is beszélve. Kapunk itt mindent, mi szem-szájnak ingere, HEOS App vezérlés, Sabre 9018 DAC chip, Roon Ready képesség, DSD lejátszás. Minden lényeges stream szolgáltatót ismer, akinek még ez sem elég, azok szabadon válogathatnak a netes rádióállomások közül.

Kinézet, csatlakozók

A gyártó mindig IS híres volt kifinomult megjelenéséről, legyen az erősítő, fejhallgató, avagy streamer. Ebben az esetben is hozta a kötelezőt, szemet gyönyörködtető a látvány, ami fogadja a leendő vásárlót. Némileg szokatlan módon egy OLED pontmátrix kijelző mellett döntött a Denon a színes LCD helyett, de ezzel semmit sem von le se az értékéből se a használhatóságából, az összhatás pedig kifogástalan.

Az elejét a már említett pontmátrix kijelző uralja, baloldalon a ki/be kapcsoló gomb, egy USB Host, 6,3 mm-es Jack fejhallgató csatlakozó, egy hangerő szabályzó (bizony előfokként is tud működni!), jobboldalon egy többfunkciós, kerek nyomógomb, egy forrás kapcsoló és egy "Back" gomb lelhető fel.

Hátul szokásosnak mondható a választék, Bluetooth és WiFi antennák, egy fix és egy szabályozható RCA kimenet, HDMI eARC, koaxiális, optikai ki és bemenetek(!) sorakoznak a szabványos IEC tápaljzat mellett.

A ház teljes egészében fémből készült és robusztus benyomást kelt, az illesztések kifogástalanok, nem kell félni attól, hogy tanyát ver benne egy pók.

Belül

Sabre 9018 felel a D/A átalakításért, egy külön nyákon helyezkedik el a Denon büszkesége az Ultra AL32 feldolgozó egység, ami egy saját szabvány és máshol is alkalmazzák. A tápellátás, a D/A feldolgozás és az analóg rész mind külön nyákon helyezkedik el. A felhasznált alkatrészekkel nem spóroltak, tele van a ház belseje, még sincs zsúfoltság érzete az embernek, nem csak levegőt árul a Denon, mint egyes, más gyártók.

Használat közben

Elsőnek feltétlen érdemes megemlíteni a HEOS szoftvert, ami az évek során már sok helyen bizonyított a gyors és kézreálló működésével. Most sincs ez másként, kényelmesen vezérelhetünk vele mindent, nem kell a mellékelt távirányítóhoz nyúlnunk (az is van hozzá természetesen). Használhatjuk "normál" streamerként a fix RCA kimeneten keresztül, de ott van lehetőségként a szabályozható csatlakozó, azaz egyből ráköthetünk egy végfokot, megspórolva ezzel egy összekötő kábelt. Audio PC-t használóknak van Roon Ready lehetőség, amivel jóval kényelmesebbé tehető például a mappák és az elérhető streaming szolgáltatások kezelése, nem beszélve egy rakat más audio mód/beállítás. Bármelyik verziót nyugodtan lehet használni, különbség csak az elérhető lehetőségek között van, de ha nincsenek extra igényeink, akkor csak bekapcsoljuk és szól önmagában, különösebb macerák nélkül. Még fejhallgató használatával sem volt különösebb problémánk, nyugodtan rábízhatjuk a fülesünket anélkül, hogy dedikált erősítőt kellene vennünk, ha ezt a zenehallgatási módot részesítjük előnyben.

Hibát nem produkált a teszt alatt, különösebben "forrófejű" sem volt, tehetjük akár egy nem túl zárt polcra is. Pontosan és gyorsan működött akár távirányítóval, akár a többi módszerrel használtuk, zavaró zajok nélkül.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3 és Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Signature DAC-ok, WiiM Ultra, FiiO S15 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000 és SB-5000 Revolution szubládák, AudioQuest Night Owl Carbon füles, Silent Angel N8 Pro switch, QED és AudioQuest kábelezés.

Hangminőség

Beethoven V és IX szimfónia

A hangképe komolyzenén keresztül már az első pillanattól megmutatta, hogy milyen nagyszabású potenciállal rendelkezik. Az egyes szólamokat természetes rétegzettséggel tolmácsolta, miközben a hangszerek pozícióját stabilan tartotta a sztereótérben. A vonósok fátyolmentesen, de nem túlzó jelenléttel szólaltak meg, a fafúvósok légiesek, a timpani robbanása pedig tekintélyt parancsoló volt - anélkül, hogy elnyomta volna a finomabb részleteket. Az ötödikben eget-földet megrázó, a kilencedikben érzelmes és hősies volt.

Bach - Goldberg-variációk

A masina nem csupán a dinamika és tisztaság révén remekelt, hanem a zongora hangképének természetes karakterével is. A felvétel enyhe stúdiózaja sem tűnt el, épp ellenkezőleg: szervesen beépült a hangélménybe, ami az analóg felvételek hitelességét erősítette. A hangszínek palettája telt és meleg volt, de nem túlszínezett - itt hűen közvetítette az eredeti szándékot azt, amire a művész gondolt.

Hans Zimmer következett a prágai koncerttel, ami felvétel kiemelkedő referenciapontként szolgált a dinamikakezelés, mélytartomány és térleképezés értékeléséhez. Zimmer zenei világa ugyanis a sejtelmesen felépített feszültség és az epikus hangszerelés mesteri ötvözete, és ezt kiválóan hozta.

Mombasa c. tétel (Inception OST) élő verziójában a pergődob, a rézfúvósok és a basszusfutamok egymásba fonódása nem vált zavarossá. A gép határozottan kontrollálta a mélyhangokat, miközben a magashangok pengeélesen, de sosem bántóan jelentek meg. A közönség zaja, a zenészek helyzete a színpadon és az egész térérzet a készüléken keresztül meglepően filmes élményt nyújtott - egyfajta "auditív IMAX", főleg a mélyek területén, hátborzongató hitelességgel tolmácsolta a „bitekben lévő” információt.

Mike Oldfield művészete kiváló terepnek bizonyult a hangkarakterének a megfigyelésére, hiszen rétegzett hangszerelése és váltakozó dinamikája precíz lejátszást igényelt. Ebben az esetben sem hiányoltuk azt a fergeteges dinamikát, ami jellemzője a Denonnak.

Tubular Bells, Part I

A nyitó zongoratéma csendes, szinte suttogó kezdete után fokozatosan épült fel a zenei világ. A DNP-2000NE itt fantasztikus mélységgel ábrázolta a rétegeket: a háttérben megszólaló harangok, furulyák és gitárok mind külön utat kaptak a térben. A zenefolyam árnyaltsága hihetően természetes volt, miközben a lendületes megszólalása is fokozatosan és meggyőzően növekedett.

Ommadawn című darabja esetében az akusztikus hangszerek (akusztikus gitár, bodhrán, uilleann pipe) gazdag textúrájára lettünk figyelmesek, digitális forrásról régen hallottunk hasonlót. A Denon egyenletes egyensúlyt mutatott a természetes és a részletező hangzás között - ami inkább előrébb jött a hangfalak közül és ott szólalt meg, nem finomkodásra született.

Mark Knopfler zenéje kiváló referencia volt az énekhang, a gitárhangzás és a zenei finomságok értékeléséhez. Itt különösen jól teljesített, meggyőzően mutatta be a zenei anyagban rejlő emberi jelenlétet, azaz meg tudta szólaltatni azokat a nüansznyi hibákat, amit az előadó(k) óhatatlanul elkövet, legyen az bármekkora nagy név.

Sailing to Philadelphia (duett James Taylorral). A két énekes hangja elkülöníthető maradt, mégis egységes térben szóltak. A gitár hangja testet öltött, lágy, de artikulált pengetésekkel. A basszusgitár hangsúlyos volt, de még éppen a (túl sok van belőle) határán - épp olyan, amilyennek lennie kell. Akik imádják a testes megszólalást, azok élvezni fogják.

Brothers in Arms, a legendás Dire Straits-dal újfajta mélységet kapott a streamer közvetítésében. Az elektromos gitár hosszan kitartott hangjai, a dobok szolid, de mély tónusai és a vokál melankolikus tónusa olyan érzelmi teret teremtett, amit kevés streamer tudott ennyire árnyaltan hozni.

Norah Jones - Come Away with Me

Itt megint bizonyított: az énekhang krémes, meleg, mégsem torzult vagy tompult. A zongora minden egyes billentése visszafogott fényességgel csillogott, a háttérben meghúzódó akusztikus gitár pedig diszkréten, mégis határozott jelenléttel szólt.

Billie Eilish - Everything I Wanted

Ez a zeneszám különösen jó a halk dinamika és a modern produkciós rétegek tesztelésére. Most is hozta a precizitást: a basszus mély, de nem "túlzó", az énekhang közeli, intim, mégsem nyomta el a háttérben rejtőző hangtextúrákat.

Trentemøller - The Last Resort albumról

A digitális precizitása és zenei érzékenysége tökéletes kombinációnak bizonyult. Az elektronikus textúrák nem váltak steril programmá, hanem élő, lélegző hangképpé formálódtak. A mélyhangok szilárdak, az effektek precízen pozícionáltak, a sztereókép pedig tágas volt és stabil.

Igazi ínyencfalatként élvezhettük Yello számait, mintha erre "teremtették", erre hangolták volna a tervezői. Masszív, membránt mozgató mélyekkel hajtotta meg a membránokat, alaposan megmozgatva mind a gyomrunkat, mind a hangszórókat.

Összegzés - kinek ajánlható?

A Denon DNP-2000NE nem csupán egy hálózati audiolejátszó, hanem egy elegáns, technikailag kimagasló híd az analóg és digitális világ között. Hangkarakterét a kritikusok és felhasználók egyaránt a "Denon-féle kifinomult részletezés és kiegyensúlyozottság" példájaként emlegetik. Azoknak a hallgatóknak nyújt választékos élményt, akik nem csupán technikai részletességre, hanem zeneiségre, érzelemre és valóságközeli prezentációra vágynak. Komolyzene kedvelőinek, akusztikus hangzás híveinek és akár filmzene rajongóinak is egyaránt tökéletes választás lehet.

Ez a készülék a megszokottnál kicsit jobban "kellette magát", színesen, dúsan, energikusan szólalt meg. A legtöbb hifista számára csalogató lehet az a hangsúlyosan részletező hang, amit nyújtani tud. Olyan streamer, amely nem csupán zenét közvetít, hanem történetet mesél - legyen az Mahler tragikus szimfóniája, Zimmer filmeposza vagy Knopfler rezignált pengetése.

Van egy sajátos hangkaraktere, amire a puristák azt mondanák, néha túl sok van belőle, szereti magára felhívni a figyelmet, éles ellentéte a finomkodóbb, visszahúzódóbb társainak. A kezelése sincs túlbonyolítva, a kinézettel sem kell szégyenkeznie. Akik erre a hangkarakterre vágynak, ezt a fajta hangzást keresik, azoknak mindenképpen érdemes meghallgatniuk.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Igazi mindenevő, nem válogat a zenei stílusok között

+ Erőteljes, hangsúlyosan részletes előadás keveredik egy igen stabil basszustartománnyal, legyen az komolyzenei koncert, vagy Yello

+ Inkább figyelemfelkeltően, mint háttérbe húzódóan zenél, előrébb jön a hangszínpad a hangszórók elé, a megszokottnál, de ezt ellensúlyozza egy olyan dinamikával, amivel le tudja venni az embert a lábáról

+ A HEOS az a szoftver, amit mindenképpen meg kell említeni a pozitívumok között, bár ilyen lenne mindegyik

+ Akár előerősítőként is használhatjuk, egy végfokot kötve a végére

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu