A Dali nem egy olyan név, amelyet a csúcskategóriás hangfalakhoz társítanak, ennek oka, hogy a piac másik szegletén már régóta igen erősek.
Az utóbbi időben viszont itt is felpörögtek az események: tavaly mutatták be a Dali Kore hangsugárzót, ami egy 11,5 hüvelykes mélysugárzókkal felszerelt, 148 kilós óriás. Az Epikore 11 azért jött létre, hogy kitöltse a Kore és a könnyebben hozzáférhető Epicon modellek közötti szakadékot, de még így sem számít könnyűsúlyúnak, hiszen több mint két méter magas és darabonként 75 kg a súlya.
Lépjünk közelebb
Az Epikore 11 egy továbbfejlesztett hangfaltípus, aminek meghajtóegységeiben a Dali számos kulcsfontosságú technológiája megtalálható. Négy és félutas kialakítás, – a „fél” egy lágy dóm csipogót (35 mm) és a Dali továbbfejlesztett szalagos-magassugárzót házasít, – négy nyolc hüvelykes, mélysugárzót, egy hat és fél hüvelykes középsugárzót tartalmaz. A közepes kónusz a könnyebb vezérlés és az alacsonyabb torzítás érdekében egyedi szerkezettel bír.
A mélysugárzók minőségének kulcsa az SMC (Soft Magnetic Compound – lágy mágneses keverék) használata a hagyományos szilárd mágnesek helyett. Az SMC Gen-2, ahogy ők nevezik, por alakú ferritből, azaz apró mágnesekből áll, ahol minden egyes részecske szigetelve van, hogy a teljes mágnes ne legyen elektromosan vezető. Ez a vegyület a kívánt alakra formázhat és csökkenti az örvényáramokat, valamint a hiszterézist és a fluxusmodulációt.
Míg a mélysugárzók a szekrény felső és alsó felében azonosak, az általuk reprodukált jel kissé eltérő. A magas hangszóró feletti két hangszóró 170 Hz-nél csillapodik, míg az alatta lévő ikertestvéreik további 200 Hz-cel a középsugárzó felé terjednek, és 370 Hz-nél csillapodnak.
Ez része a Dali technikájának, amellyel azokat a padló visszaverődések okozta problémákat csökkenti, amiket kiegyenlítéssel nem lehet kiküszöbölni, de a keresztezési pontok közötti különbség alkalmazásával – a gyártó szerint – mégis „majdnem teljesen kiküszöbölték”. Ennek előnye állítólag az, hogy az Epikore 11 hangzása természetesebb alsó középtartományt biztosít.
A Dali titán hangtekercs-formázókat fejlesztett ki a mély- és középsugárzóhoz, ami helyettesíti a kedvezőbb árú modellekben található alumínium vagy üvegszálas változatokat, mivel merevebb és könnyebben hűthető. Azért választották a nagyméretű, 35 mm-es dómot a magassugárzón, mert kétszer akkora felülettel rendelkezik, mint egy tipikus 25 mm-es típus, és ez nagyobb teljesítményt és a középsugárzó egységgel való hatékonyabb integrációt tesz lehetővé. Az ívelt fából készült hangfalszekrény belül három részre oszlik, a középtartománynak saját kamrája van, a felső és alsó mélyhangrendszerek pedig különálló részek.
Annak érdekében, hogy az Epikore 11 stabilan és függőlegesen álljon, talapzatra csavarozható, nagy, kúpos tüskékkel ellátott kitámasztó lábakkal szállítják. A kemény padlóval rendelkezőknek csak annyit kell tenniük, hogy felszerelik a kitámasztókat, és úgy állítják fel a hangszórót, hogy a tüskék ne találkozzanak a védtelen padlóval.
Hangminőség
Az Epikore 11 hangfalat több erősítővel is kipróbáltuk, és úgy tűnt, hogy egyiknek sem okozott különösebb nehézséget a meghajtása. A hangszóró legfeltűnőbb tulajdonsága az a könnyedség, amellyel megszólaltatja a zenét. Gyanítom, hogy ennek sok köze van az SMC-hez, de kétségtelen, hogy nem csak ez áll mögötte.
Nem sok olyan hangsugárzót hallottam még, ami egyrészt a legcsendesebb részleteket is ennyire precízen képes visszaadni. Ezek a nagy szépségek könnyed transzparenciával rendelkeznek, ami teljesen elbűvölő, amikor megszólalnak, és hogy őszinte legyek, akkor is átkozottul mesés, amikor nem, de a kábeleken vagy a tartóeszközökön végzett apró változtatások azonnal észrevehetők, ahogy a hangzás háromdimenziósabbá és nyitottabbá válik.
Ha feljebb tekerjük a hangerőt, a hangzás nem, csak a hangnyomás változik, de nincs semmi olyan tömörítés vagy élesség, ami azt üzenné, hogy túl nagy lenne a hangerő. A hangösszetartás (toe-in) hiánya nagyon széles hangszínpadot hoz létre, ami egyes felvételekhez jobban illik, mint másokhoz, az élő előadások kitágulnak és kitöltik a szobát, rendkívül valósághűen, amitől a régebbi sztereó felvételeken a különböző hangszerek kissé szétszórtnak tűnhetnek.
Michael Franks „The Art of Tea” felvételén (vinyl by Speakers Corner), ez túlságosan simának és eseménytelennek tűnt, de az Epikore 11 a feszességet és a finomságot kiváló hangzással ötvözte. Nem kellett feltekerni a hangerőt a ZZ Top „La Grange” című számához, ami a blues egy másik fajtája, itt az zenei élek hiánya nagyon szórakoztató volt. Volt olyan zene, ami általában kicsit háttérbe szorult, de a Dali kvalitása mindenhol korrigálta a hibát.
Ez egy fontos tulajdonság, amivel minden audioberendezésnek rendelkeznie kellene, vagyis az a képesség, hogy a belső részletek koherens és könnyed módon történő kiemelésével vonzóbbá tegye a zenét. Ez bizonyítja, hogy a Dali felismerte, mi az, ami igazán fontos, amikor a hangszórók tervezéséről van szó.
Összefoglalás
Nem szívesen engedtem el a Dali Epikore 11-eseket, bár nagyok, mégsem volt túl nehéz mozgatni őket, és megkönnyítette a tesztelést a nagyszerű zenei élvezet. A Dali egyértelműen érti mi kell ahhoz, hogy egy rendkívül transzparens, alacsony színezettségű hangsugárzót készítsen, amit megfizethető erősítőkkel lehet meghajtani, hogy a tehetősebb vásárlók nagyobb szobáiban jól működjön.
(Herkovits Tamás)
Forrás: Sztereómagazin.hu
