Acoustic Energy AE300.2 hangfal teszt

Az új Acoustic Energy AE300.2 hangfal a széria legkisebb változata és egyben egyetlen, állványos sugárzója (legalábbis jelenleg). Ez a teljesen új sugárzó 1 x 29 mm-es lágy dóm magassugárzót és 1 x 120 mm-es papír-kókuszrost mélyközépsugárzót használ

A doboz az egykori referencia szériából, illetve az AE500 és Corinium családból átemelt, RSC technológiával készült, ami egy három rétegű, erősített dobozkonstrukciót jelent. Ezzel az eddiginél jóval hatékonyabban csillapított a hangfal, nem annyira érzékeny a káros rezonanciákra és színezésre.

Az AE300.2 változatlanul hátsó slot reflex-es kialakítású lett, ahogy azt a gyártó összes termékénél láthatjuk.

A fekete szín kapcsán voltak esztétikai gondjaim, de a dió fólia sokkal jobban néz ki! Jobb minőségűnek és igényesebbnek tűnik, kevésbé érzékeny és még erezetes is, mintha igazi fa furnér lenne.

A tesztkörnyezetet nem babráltam sokáig, mert a jól bevált Cambridge CXA81 MKII erősítőt és CXN100 streamert hagytam bekötve az AE309.2 hallgatása után. Kábelezés változatlanul VIABLUE és így szépen hallható, hogy mekkora különbség várható a két modelltől.

Az Acoustic Energy AE309.2 álló hangfal után az AE300.2 egyértelműen kevesebb basszust, testet és erőt produkál, viszont pár szám után elég jól elvonta a figyelmem a különbségekről. Ahogy a kis AE100 MKII-nél tapasztaltuk, úgy az AE300.2 is kifejezetten vehemens, dinamikus, ütős és nagy hangú. Feszessége és hatásos basszusai szépen adagolják az alapot, teljesen vegyes zenéket is hallgatva. Mennyiségre inkább több, mintsem kevés, ami jóformán bármely „jól” mixelt zenén kijött, de sok esetben még a gyengéken is. Ha teljesen vegyes, vagy régebbi felvételeket hallgatsz, akkor az Acoustic Energy kifejezetten jó választás, mert nem túl szigorú a minőséggel szemben.

Közép és felső tartománya melegebbnek érződik, mint amit az álló AE309.2-nél tapasztaltam. Simán lehet, hogy csak egyre inkább hozzászokik a fülem ehhez a karakterhez és nem a korábbi generációhoz hasonlítgatom, hanem saját magához. Az viszont biztos, hogy az AE100 MKII-nél jóval nyitottabb, tisztább, részletorientáltabb hangot ad. A mikro részleteket nem annyira forszírozza (de az elődjeinél jobban), illetve a magas is nyitottabbnak hat, bár változatlanul meleg a tónus, ami a hallgatási élményt is krémesebbé, simábbá teszi.

Tere a melegsége miatt kevésbé forszírozott, hiszen nem kerül előtérbe a felső frekvenciás visszhangok által rajzolt mélység és szélesség érzet. Ha figyelsz és már ismered a zenét, akkor mindent hallani, de valahogy nem ezen van a fókusz, hanem a mélyeken és középszekción, könnyed magasakkal meghintve. Az egyes részleteket lágyan szórja, némely túltolt zenénél pedig az arcunk el is rakja, tehát a 29 mm-es selyem magas képes rá, de a puhított hangzásvilág egyértelműen tudatos.

Jellemzően lentről felfele szeretek haladni a tesztekkel, mert ha álló után állványosat hallgatok, akkor nem csoda, hogy kevésbé tetszik a kis változat. Árát, méretét tekintve egy nagyon jó opció az Acoustic Energy AE300.2 hangfal, viszont hiányolom az állónál tapasztalt átütő, szórakoztató és kiemelkedően energikus hangzást. Itt is kijön a fűszerezés, de melegebbnek, árnyékosabbnak és visszahúzódóbbnak tűnik a kis példány. Ez 20-25 m2-be jó erős és szerintem ott jön ki az igazi állat ebből a dobozból is, amit megtapasztaltam már az AE309.2-nél is. Az új Acoustic Energy széria kifejezetten jó vegyes zenei stílusra és felhasználásra, mert nem válogat, könnyen hallgatható és nem megosztó a stílusa.