AVM EVOLUTION CS 5.3 hálózati sztereó erősítő teszt

Az Inspiration CS 2.3, az AVM belépő kategóriás integrált erősítőjének tesztelésekor megjegyeztük, hogy az AVM ott kezdi, ahol a legtöbben abbahagyják. Nos, a német gyártó berkeiben a középosztályba sorolt EVOLUTION CS 5.3 már első ránézésre sem egy középkategóriás készülék, de tudjuk, hogy náluk még van feljebb, hiszen az Ovation sorozat képviseli a legfelsőbb osztályt. 1990 óta vannak jelen a high end színpadán, azon belül pedig több mint tízéves múltjuk van az all-in-one készülékek fejlesztése terén. Az összes AVM berendezést kézzel gyártják Németországban, Malsch-ban és a gyártás során mindegyik lépésben ismételt, intenzív minőségellenőrzéseket végeznek, majd minden egyes elkészült készülékekre több napos bejáratás vár.

Tesztünk alanya, a CS 5.3 a CS 3.3 "testvére", de nem bátyja, hanem ikrek, csak nem egypetéjűek és kettejüket csupán az előerősítő fokozat különbözteti meg: A 3.3 ugyanis tranzisztoros, az 5.3 pedig csöves. A csövek alkalmazása miatt az AVM-nél úgy döntöttek, hogy az 5.3 fedőlapjának középső részét plexivel borítják, hogy azok - amelyeket az AVM gyártat és élettartamuk 20 000 óra - láthatóak legyenek. Kifejezetten okos fejlesztői döntés, hogy nemcsak az Ovation hanem az Evolution sorozatban is mindkét változat megtalálható, ezzel lehetőséget nyújtva a felhasználók számára a nekik inkább tetsző megoldás mellé tenni az x-et.

A CS 5.3 a külső megjelenés tekintetében a makulátlanság netovábbja, divathasonlattal élve mintha skatulyából húzták volna elő: pontos illesztések, tökéletes előlap, szépen süllyesztett csavarok (már ahol látszanak, mert az előlap szándékosan csavarmentes kialakítású), korrekt csatlakozók, minden, amit az árcédula ismeretében elvárhatunk, ott is van. Ugyanakkor nélkülöz minden felesleges csillogást-villogást, értelmetlenséget - végtére is német alkotók keze munkája, akik szeretnek két lábbal a földön állni. Ez a szemléletmód azonban nem ütött vissza és nem unalmas karaktert eredményezett, hanem bizalomgerjesztő készülékházat, amelynek előlapja letisztultabb már
nem is lehetne, funkciói pedig egy kiváló applikációval, az RC-X-szel is elérhetőek.

Az előlap közepén szinte alig látható a TEAC-től érkezett CD futómű nyílása, amely középre került, felette az informatív kijelzővel. Tőlük balra a bemenetválasztó, jobbra a hangerőszabályzó található, illetve egymás szimmetria pontjaiban balra a bekapcsoló gomb jobbra a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet. Ezt ennél egyszerűbben, puritánabbul és szebben nem lehet megcsinálni, nálunk úgy 10/10-es megoldás, hogy semmi különlegeset nem nyújt, pusztán magától értetődően hibátlan - és pont ettől tökéletes.

Az Evolution CS sorozat darabjai alapesetben ezüst vagy fekete színűek, de egyedi kérésre Cellini kivitelben is rendelhetőek, krómbevonatú és kézzel polírozott előlappal és krómozott gombokkal.

De fordítsuk most már tekintetünket a hátlap felé, amely nemkülönben tetszetős és teljes szélességű készülék lévén nem jellemző rá az az enyhe zsúfoltság, mint a kisebb kasztniba épített CS 2.3-ra. Itt is minden a helyén van és semmi sem hiányzik. Bal és jobb oldalon a hangsugárzó aljzatok sorakoznak, amelyek kettős kábelezéshez is használhatóak. A tápkábel IEC csatlakozója és a főkapcsoló mellett jobbra az USB-A, az opcionális távirányító USB, a LAN bemenet és az optikai és koaxiális digitális kimenet található.

Felettük, az infra távirányító bemenet, HDMI ARC, digitális koaxiális és optikai bemenet és 2 db trigger kimenet kapott helyet, legfelül természetesen a WiFi és Bluetooth antenna található, majd a reset gomb után a phono RCA és további 3 pár RCA bemenet következik, XLR analóg bementből egy pár áll rendelkezésre. Ezen túl már csak a phono földelőpontja és az analóg vonalszintű RCA kimenet és az RCA/XLR előfok kimenetek maradtak. Reklámszlogennel élve: "minden, ami kell és semmi, ami nem."

A belső is szemet gyönyörködtető, az árnyékolt kapcsolóüzemű táptól kezdve a moduláris felépítés magasiskoláját idéző egységekig, a Pascal-tól érkezett erősítő modult, illetve a gyönyörűen kivitelezett csöves megoldást is beleértve az előfok szekcióban. A TEAC CD futómű is korrekt, egy all-in-one készülékben nem kívánhatunk szebbet, jobbat.

Az erősítő szekció tehát egy Pascal modul, 8 ohmon 2x180 W, 4 ohmon 2x350 W teljesítményű, a torzítás alacsonyabb, mint 0,001%, a jel/zaj viszony pedig magasabb, mint 100 dB. A kisebb testvér tesztelésekor meggyőződtünk arról, hogy az AVM mennyire értő módon építette körbe, a CS 5.3 esetében persze rátettek még egy lapáttal, de a beépített és tökéletesen konfigurálható phono fokozat sem maradt ki. Az MC 100, 180, 220, 330, 660, 1k, 2k Ohm között, az MM 47, 100, 150, 200, 270, 310, 410 pF között állítható. A Bluetooth 4.2 verziójú, a fejhallgató fokozatról sem felejtkeztek el, de az AVM által sem titkoltan a beépített D/A konverter és az AVM X-Stream Engine névre keresztelt streamer egység képezi a CS 5.3 lelkét. A maximális mintavétel DSD 256, 32 bit/384 kHz PCM, az AirPlay 2, Qobuz, Roon, Spotify, TIDAL, Hi-ResAudio egyaránt támogatott,
csakúgy, mint a WAV, MP3, WMA, AAC, FLAC, ALAC, DSD, Ogg, AIFF formátumok. Az RC-X vezérlő szoftver teljesen házon belüli fejlesztés, firmware frissítésekkel naprakésszé tehető.

A digitális egység teljesen új fejlesztés és az ESS9028 PRO Double-Quad DAC-ra épül: csatornánként 4 db dolgozik párhuzamosan, amelyből minden digitális forrás profitál és az AVM álltása szerint ezért mindegyik nagyfelbontású formátum tökéletesen és az eredetihez legközelebbi minőségben reprodukálható.

Tesztkörnyezet

Az AVM EVOLUTION CS 5.3 erősítőt KEF R7 és Monitor Audio Platinum PL 200 II hangsugárzókkal, Silent Angel Rhein Z1 Roon szerverrel, Bonn N8 Pro switch-csel, Forester F2 táppal, AudioQuest Robin Hood Zero/Bass, Blizzard Xtreme, Schnerzinger Essential Line LAN/USB kábelekkel, Schnerzinger Operator 12 tápszűréssel teszteltük, alapos bejáratás után. A készülékek Creaktiv Audio 1 állványra kerültek.

Patricia Barber: I Could Have Danced AllNnight (Clique)

A 24 bit 176,4 kHz FLAC felvételről a cintányérok olyan élők voltak, amennyire csak lehetett, hatalmas, de nem túlméretes zongorát kaptunk, tűpontos indításokkal, lecsengésekkel, a gitárszóló is hibátlanul érkezett, közben a cintányérok nem olvadtak a háttérbe. A lábdobot és egyáltalán a zenekar összhangját élmény volt hallgatni, kivételesen színvonalas produkcióval örvendeztetett meg minket az AVM CS 5.3.

Stan Getz & Bill Evans: Funkarello

Hiába léptünk vissza felbontásban és a felvétel nettó hangminőségében, a két zseni játéka mindenért kárpótolt, igazolva, hogy a zene a fontosabb, nem a bitek. Volt ritmus, gördültek a hangok, az összes hangszer szépen szétvált, végig követhető volt a szám, még a bőgő is - amit a szóló alatt hangosabbra kevertek. Minden megfelelően kontúrosan szólt, a szaxofon is korrekten muzsikált. A dobtest mérete valós, a zongora szaggatott kísérete pontos volt. A hangban volt dinamika, de a felvétel korlátai miatt inkább az összhatás miatt volt szerethető ez a szám. Viszont a lemez következő számán, a My Heart Stood Still-en a zongora szóló alatt a keverést már jobban eltalálták, a bőgő
sem veszett el annyira, a CS 5.3 pedig a felbontásának hála hozta a háttérből alig hallható nevetéseket is. Nem volt bántó él, a pergő visszhangját is pontosan kaptuk. A hangszerek közötti kohézió is és a zongora ritmikailag független játéka is példás volt.

Szalóki Ági: Napszállatja Napnyugta (CD-ről)

Kerestük az s és sz hangok prezenszességét és meg is kaptuk, mert ezt a felvételt így keverték, de nem az arcunkba vágva érkezett. A lecsengések, teremhangok, tranziensek rendben voltak, majd a dinamikus bőgő indítások is az Elrepült a Vándormadár-ban. A Végigmentem, Végigmentem olyan fájdalmasan szólt, amire csak a legjobb kombinációk képesek, igazolva, hogy az AVM nem egysíkú, azt kaptuk tőle, ami a felvételen van. A szám végén a kitartott akkord lélegzetelállító volt. A Kinek Van, Kinek nincs és a Diófának Három Ága kezdetén Bacsó Kristóf tenor szaxofonját még drágább összeállításokban sem igen hallottuk ennél élethűbbnek, majd ugyanez az érzés Lamm Dávid gitárszólójánál megismétlődött. Szalóki pedig olyan magától értetődően hozta az éneket mindkét számban, hogy semmilyen nyitott kérdés nem maradt, a CS 5.3 egyre jobban muzsikált. CD-ről is.

Sophie Millman: I Can't Make You Love Me

Bonnie Raitt után nehéz ezt a felvételt hitelt érdemlően elénekelni, de Millmann-nek sikerült, sőt hozzá is tudott tenni. Énekhangja, annak játéka, a hajlítások, a levegő, de a fojtott torokhangok majd a hangszerhangok egyaránt olyan precízek és élethűek voltak, hogy a tesztelési szándék zenehallgatásba fordult. Az AVM csak zenélt, mi pedig élveztük: összefogott, transzparens és nem túl elomló volt a produkciója - megint csak nem volt egysíkú, hanem átengedte a zene karakterét.

Pat Metheny: The Way Up

Ritmikailag koherens, részletgazdag hangzást kaptunk, nagyon jó sztereóval, persze nem lepődtünk meg rajta. A hangszerek kavalkádjában semmi nem veszett el, a dallam végig pontos, a dinamika kiváló volt. Az AVM nem sietett, nem maradt le, a váltásokat gömbölyítés nélkül kezelte. Egyszerűnek tűnhet, de nem az. Mintha a legjobb tornászokat vagy műkorcsolyázókat néznénk, akiknek produkciója addig tűnik könnyednek, amíg magunk meg nem próbáljuk. Ugyanezt a könnyed, finom eleganciával vegyített ellentmondást nem tűrő profizmust közvetítette az AVM.

Diana Krall: Body and Soul (Stepping Out)

A felvételen Krall egyedül énekel és zongorázik és talán ebben a számban a legmeggyőzőbb a lemezen. A felbontás rendben volt, az AVM az énekre kevert nem túl szép és ezért némiképp zavaró zengetőt, visszhangot is megmutatta, de a szám szépségéből semmit nem vett el és nem is tett hozzá. A dinamika itt is kiemelkedő volt, könnyű volt hallgatni. Mindegy mivel kínáltuk meg, mindent tökéletesen interpretált.

Erik Truffaz: Mantis

Az AVM tudott feszültséget kelteni és oldani is, nem volt egysíkú itt sem. Száraz volt a basszus, egyúttal részletes, a lecsengések felbontása hibátlan volt, a visszhangok, a tér, a dinamika új magasságokba ért, Truffaz trombitája és a kísérőhangszerek úgy szóltak, ahogyan az elvárható. Pontosabban elvárható lenne - csak itt az elvárások teljesültek is.

Sting: Shipyard (The Last Ship)

Az ének érthetősége példás volt, de ez nemcsak erre az egy lemezre volt igaz, hanem általában az összes lemezre, amit hallgattunk. A tangóharmonika és a bőgő tökéletes összhangban volt, amihez a dob és később a kórus tökéletes összhangban érkezett. A dinamika is kiváló volt, amin újfent nem lepődtünk meg.

Keb Mo: I remember you

A CS 5.3 a távolságtartás legkisebb jele nélkül meg akarta mutatni a felvétel belsőbb rétegeit is, az ének visszhangja nem veszett el, a Hammond, ritmusgitár, pergő, basszus egysége tökéletes volt, a remek ritmika miatt pedig kellően feszes volt a produkció.

Polyphia G.O.A.T.

A basszus nem folyt össze, kottázható volt, a gitárok ritmikai összhangja pedig nagyon korrekt, a hangzásból érdekes módon inkább a szépség áradt, mint a nyersesség vagy a durvaság. Finom belső részletek jelentek meg, amelyek más összeállításokkal eddig jobbára rejtve maradtak.

John MacLaughlin: For Jaco

Katyvasz helyett kibontást hozott az AVM, Hadrien Féraud basszusgitár játéka dallamos, ritmikailag is pontos volt. Ezen a felvételen nem Dennis Chambers, hanem Mark Mandesir dobol, a dob
keverése nem tökéletes, a hangszer inkább a háttérből szól, a pergő testetlen, egyedül az oldaltamoknak van teste, de ezért nem az erősítő felel pusztán megszólaltatta, amit kapott, hűen az eredetihez, mint ahogy eddig is tette. 

Deepika Thatal: Fire Stemmer og en Reise (I alt Slags Lys)

Autentikus indiai népzene, norvégül énekelve? Deepika Thatal előadásában mindez nem válik fából vaskarikává, kellemes utazás lett belőle, az AVM jó társ volt hozzá, újra igazolva stílusfüggetlenségét. Mindegy, hogy kevés vagy sok hangszer szól, bensőséges vagy elsöprő dinamikájú a felvétel, a CS 5.3 zenét varázsolt belőle.

Star Wars: Duel of the Fates

Az elsöprő dinamika, a kórus, az üstdobok, a vonósok, a teljes szimfonikus zenekar megszólaltatásával az AVM CS 5.3 olyan produkciót tett le az asztalra, amivel végképp megszerettette magát. Közben semmit nem éreztünk soknak vagy kevésnek, inkább helyénvalónak, odaillőnek, hitelesnek, pontosnak és hangzáshűnek. A százszor hallgatott felvételből is tudott új információkat kinyerni, képes volt izgalommal, feszültséggel és drámával megtölteni a
szobát és pont attól volt zenei, hogy csak a zenét kaptuk tőle, nem egy sajátos ízt vagy karaktert.

Összegzés

Az AVM szelet vetett és vihart aratott. Egy minden ízében high end audio produktumot tettek le az asztalra, minden paraméterét tekintve az árkategórián belül megvalósítható lehető legjobb hangminőségre törekedve, amit el is értek. Jóllehet az Ovation széria képviseli a AVM legmagasabb szintjét és így az Evolution CS 5.3 a "középkategóriába" sorolódik, de ez inkább egy száműzetés, mert ez a középkategória - már csak az árcédula miatt sem - egyáltalán nem a megszokott középosztály. Vagy ha mégis az lenne, akkor annak fogalmát, a rá vonatkozó minőségi elvárásokat át kell értékelni. Ugyanis egy ennyire teljes értékű integrált erősítő ennyire jó hangminőséggel messze nem azt idézi, egyértelműen a legjobbak között a helye. Az SACD támogatás hiányán túl egész egyszerűen nem lehet rajta fogást találni, hiszen mindent tud és kiváló minőségben nyújtja.
Aki egy high end minőséget kínáló valódi all-in-one modellt keres, ne menjen tovább, itt lehet a megoldás. Az AVM Evolution CS 5.3 minden kétséget kizáróan a kategória egyik legjobb
produkcióját nyújtó modellje és Kiváló Termék minősítést érdemel. Telitalálat!

Műszaki adatok

Mérleg

+ Nagy teljesítmény, elegendő tartalékokkal

+ Éteri tisztaság és torzítatlanság, bántó élek nélkül

+ Igényes megépítés, hibátlan illesztések és megjelenés

+ Kiváló felbontású középtartomány

+ Makulátlan térleképezés

+ Nagyon erős basszus kontroll, robbanékony, energikus karakter

+ Zenei megszólalás

+ Alacsony, füllel gyakorlatilag érzékelhetetlen torzítás

+ Kiváló minőségű beépített streamer és vezérlő alkalmazás

+ ROON, tökéletes működéssel

+ MM/MC phono

+ Fejhallgató fokozat dedikált erősítővel

- A CD futómű nem kezeli az SACD-t

Szubjektív vélemény 

Forrás: AV-Online.hu